Calabrò, Corrado: A targhe alterne

Diafani vetri denudano l’alba.

Lava la pioggia,
intrepida di grandine,
il malumore stantio della notte.

Rallenterò il respiro:
basterebbe un fiato
per appannare la grande vetrata.

Ma quanto cresce di notte la barba!

No, non è colpa tua.
La vita è ingiusta;
come le targhe alterne. 

Áttetsző üvegek meztelenre vetkőztetik a hajnalt.
 
Jégesőtől felbuzdulva
elmossa az eső
az éjszakai rosszkedv áporodott szagát.
 
Lelassítom lélegzetem:
elég lenne egy lehelet,
hogy bepárásodjon a nagy üvegablak.
 
Hogy mennyit nől éjjel a szakál!
 
Nem, nem a te hibád.
Az élet igazságtalan:
mint a váltakozó rendszámtáblák.