Caproni, Giorgio: Majdnem ökológiai versike (Versicoli quasi ecologici in Hungarian)
Versicoli quasi ecologici (Italian)Non uccidete il mare, la libellula, il vento. Non soffocate il lamento (il canto!) del lamantino. Il galagone, il pino: anche di questo è fatto l’uomo. E chi per profitto vile fulmina un pesce, un fiume, non fatelo cavaliere del lavoro. L’amore finisce dove finisce l’erba e l’acqua muore. Dove sparendo la foresta e l’aria verde, chi resta sospira nel sempre più vasto paese guasto: “Come potrebbe tornare a essere bella, scomparso l’uomo, la terra”
|
Majdnem ökológiai versike (Hungarian)Ne öljétek meg a tengert, a szitakötőt, a szelet. Ne fojtsátok el a lamantin panaszát (dalát!). A fülesmaki, a fenyő: ők is részesei az ember életének. És ki hitvány nyereségért elpusztít egy halat, egy folyót, azt ne avassátok a munka lovagjává. Hol eltűnik a fű és kihal a víz, ott véget ér a szeretet. Miután megszünt az erdő és a zöld terület, aki marad, az csak sóhajtozik ebben az egyre tágasabb romlott világban: „Mily széppé válhatna ismét a föld, ha eltünne az ember.”
|