Cardarelli, Vincenzo: Il sonno della vergine

Fu varcata una sera con tua madre

la soglia della tua stanza,

o vergine scontrosa,

e ti vidi dormire.

Stavi lì, sul tuo letto, supina,

immobile e senza respiro,

finalmente domata.

Nulla d'angelico era in te che dormivi

senza sogni, senz'anima,

come dorme una rosa.

E un po' del tuo colore

se n'era andato.

Chiuso il volto, rappreso

in un sonno lontano

e gonfio d'occulto fermento,

lievitavi dormendo, come un tempo

nel grembo materno.

E io vidi, fanciulla,

il tuo sonno stupendo.

Egy este átléptem anyáddal

a szobád küszöbét,

ó, te makacs szűz

és láttalak aludni.

Hanyatt feküdtél ágyadon,

mozdulatlan, lélekzet nélkül,

végre megszelídítve.

Nem volt benned semmi angyalszerű: aludtál

álomtalanul, lélektelenül,

ahogy egy rózsa alszik.

Arcod színéből egy leheletnyi

árnyalat eltűnt.

Arcod bezárult: távoli

álomba dermedt

s megduzzadt mint kovásztól

a tészta vagy mint

anyaméhben a magzat.

Így láttam én, mit máskor csak szobád lát:

alvásod mély, szívenütő csodáját.