Cardarelli, Vincenzo: Múlt (Passato in Hungarian)

I ricordi, queste ombre troppo lunghe

del nostro breve corpo,

questo strascico di morte

che noi lasciamo vivendo

i lugubri e durevoli ricordi,

eccoli già apparire:

melanconici e muti

fantasmi agitati da un vento funebre.

E tu non sei più che un ricordo.

Sei trapassata nella mia memoria.

Ora sì, posso dire che

che m'appartieni

e qualche cosa fra di noi è accaduto

irrevocabilmente.

Tutto finì, così rapito!

Precipitoso e lieve

il tempo ci raggiunse.

Di fuggevoli istanti ordì una storia

ben chiusa e triste.

Dovevamo saperlo che l'amore

brucia la vita e fa volare il tempo

Az emlékek, rövid testünk igencsak

hosszú árnyékai,

ez a halál uszálya,

mit élve hordozunk,

siralmas és el-nem-múló emlékek

íme feltűnnek máris:

bánatosak és némák,

kísértetek, gyászos szélben suhognak.

Te sem vagy több számomra, emlék,

átsuhantál életemen.

Most már elmondhatom

hogy hozzám tartozol, és

hogy valami megesett közöttünk

már visszavonhatatlanul.

Mindennek vége lett, de gyorsan!

Zúdulva s könnyeden

elért az idő minket.

Illanó percből szőtt mesét,

rejtettet, szomorút.

Tudhattuk volna, hogy a szerelem

eléget, s elröpíti az időt.