This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Carducci, Giosuè: Il comune rustico

Portre of Carducci, Giosuè

Il comune rustico (Italian)

O che tra faggi e abeti erma su i campi
Smeraldini la fredda ombra si stampi
Al sole del mattin puro e leggero,
O che foscheggi immobile nel giorno
Morente su le sparse ville intorno
A la chiesa che prega o al cimitero
 
Che tace, o noci de la Carnia, addio!
Erra tra i vostri rami il pensier mio
Sognando l'ombre d'un tempo che fu.
Non paure di morti ed in congreghe
Diavoli goffi con bizzarre streghe,
Ma del comun la rustica virtú
 
Accampata a l'opaca ampia frescura
Veggo ne la stagion de la pastura
Dopo la messa il giorno de la festa.
Il consol dice, e poste ha pria le mani
Sopra i santi segnacoli cristiani:
"Ecco, io parto fra voi quella foresta
 
D'abeti e pini ove al confin nereggia.
E voi trarrete la mugghiante greggia
E la belante a quelle cime lŕ.
E voi, se l'unno o se lo slavo invade,
Eccovi, o figli, l'aste, ecco le spade,
Morrete per la nostra libertŕ".
 
Un fremito d'orgoglio empieva i petti,
Ergea le bionde teste; e de gli eletti
In su le fronti il sol grande feriva.
Ma le donne piangenti sotto i veli
Invocavan la madre alma de' cieli.
Con la man tesa il console seguiva:
 
"Questo, al nome di Cristo e di Maria,
Ordino e voglio che nel popol sia".
A man levata il popol dicea, "Sí".
E le rosse giovenche di su 'l prato
Vedean passare il piccolo senato,
Brillando su gli abeti il mezzodí.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://balbruno.altervista.org

A parasztközösség (Hungarian)

Bükkök s fenyők közt tiszta hajnalonta
árnyékotok hűvös homályba vonja
a zöld rétet, a nap-gyöngyökben állót,
s a nyugvó nappal lomhán szerte terjeng
a kápolnán, a néma síri kerten
s a környező kunyhókon koronátok,
 
üdvözlégy, dús-sok camiai lombom,
diólomb, versem gallyad közt borongjon,
álmodva holt árnyakat, tűnt időt -
nem haláliszonyt, rusnya, torz boszorkák
s bősz sátánfiak gyülevész csoportját –
de parasztközösséget, hőst, dicsőt!
 
Már látom is, ha fölpirkad az ünnep,
új füvellés évadján egybegyűlnek
farkasfényű, friss ég alatt a népek,
s a consul igy szól, előbb ráhelyezve
kezét a keresztényi szent jelekre:
- A fenyves és a nyárfás a tiétek,
 
amely a láthatáron feketéllik,
s nektek, hol nyájunk s csordánk legelészik,
kiosztom ezeket a réteket;
nektek, ha ránk törne a hun s a szlávság,
íme, fiaim, a kardok s a lándzsák:
szabadságunkért hullik véretek!
 
Fölszegett fővel állt, büszkén zihálva,
a választott had, s szőke homlokára
nyilat vetett a nagy nap égi fénye.
Az anyák titkon könnyezve rebegtek
oltalmukért Szűz Anyjához a mennynek,
A consul karját kitárva idézte:
 
- Ezt Krisztus úr és Mária nevében
törvénynek rendelem a nép körében! –
Esküre kelt a nép, s szólt: - Úgy legyen!
S piros üszők nézték, amint fölállott
és lassan elvonult, a kis tanácsot,
s dél csillámlott a tűleveleken.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationM. Z.

minimap