This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Cavalcanti, Guido: A pásztorlányka balladája (In un boschetto trova’ pasturella in Hungarian)

Portre of Cavalcanti, Guido

In un boschetto trova’ pasturella (Italian)

In un boschetto trova’ pasturella

più che la stella – bella, al mi’ parere.

 

Cavelli avea biondetti e ricciutelli,

e gli occhi pien’ d’amor, cera rosata;

con sua verghetta pasturav’ agnelli;

[di]scalza, di rugiada era bagnata;

cantava come fosse ’namorata:

er’ adornata – di tutto piacere.

 

D’amor la saluta’ imantenente

e domandai s’avesse compagnia;

ed ella mi rispose dolzemente

che sola sola per lo bosco gia,

e disse: «Sacci, quando l’augel pia,

allor disïa – ’l me’ cor drudo avere».

 

Po’ che mi disse di sua condizione

e per lo bosco augelli audìo cantare,

fra me stesso diss’ i’: «Or è stagione

di questa pasturella gio’ pigliare».

Merzé le chiesi sol che di basciare

ed abracciar, – se le fosse ’n volere.

 

Per man mi prese, d’amorosa voglia,

e disse che donato m’avea ’l core;

menòmmi sott’ una freschetta foglia,

là dov’i’ vidi fior’ d’ogni colore;

e tanto vi sentìo gioia e dolzore,

che ’l die d’amore – mi parea vedere.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.italian4fun.eu/wp

A pásztorlányka balladája (Hungarian)

Pásztorleányka járt a réten: szép volt,

mikép hold – esti égbolt közepében.

 

A haja fodros-bodros, fürtje szöszke,

a szeme sóvár, rózsás arca nyájas,

csupasz lábát friss harmatban fürösztve

terelgeté a békés birkanyájat;

szép ajkáról szerelmes ének áradt;

láttán csodálat – kelt a föld szívében

 

Megláttam, megszerettem, üdvözöltem;

és megkérdeztem tőle, nincs-e párja,

s édes mosollyal azt felelte bölcsen,

hogy az erdőt-mezőt magába járja,

s ezt mondta: „Mint ahogy társára várva

sir a madárka – társ úgy kéne nékem."

 

Sokkal többet nem is mondott magáról,

– ezer madár dalolt a kis ligetben -

s magamban így szóltam: „E drága pásztor-

lánykára most kell hálómat kivetnem."

Egy csókot kértem, és karomba vettem,

s nem volt e tettem – ellenére éppen.

 

Kezem szerelmes- hévvel megragadta,

szívét nekem ígérte – s mert egy ágról

friss lomb terült szét árnyadón, alatta

ledőltünk. Száz szín lángolt száz virágból,

s úgy eltöltött az édes, büszke mámor,

mint kinek Ámor – száll a közelében.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap