Conte, Giuseppe: Il mio corpo è un operaio

Il mio corpo è un operaio, un abile
tornitore, un metalmeccanico
di quelli che lavorano
tra ciminiere altissime e tra nuvole
di fiamme e fumo, è un docker che fa muovere
i lunghi bracci delle gru
sulle banchine di un porto,
il mio corpo
è un falegname che conosce gli alberi
come figli, e li taglia
e li scorteccia e ne fa tavole.
Il mio corpo sa il lavoro
duro dell’uomo perché sa
che cos’è l’energia e cos’è il dolore –
e perché sa il lavoro d’Amore.
 
Il tuo corpo è un metallo
che si fa incandescente e si piega
è la brocca e la spada
è la fornace dove finalmente
tutto brucia, è il container
è il silos ricolmo sino all’orlo di grano.
Il tuo corpo è il legno
dell’ulivo e del noce
è la polpa amara delle olive
è il mirtillo che insanguina
è la tavola che invano
piallo col lavoro assiduo della mia mano.
 
Non sono riducibili ad uno, due corpi.
Ma quello che li separa tra loro
l’amoroso lavoro dell’uomo
lo ignora.

A testem munkás, ügyes
esztergályos; fémfeldolgozó,
ki óriáskémények között
és füst- meg lángfelhőben
dolgozik; dokkmunkás,
aki a daruk hosszú karját
mozgatja egy kikötő rakpartjain;
a testem
asztalos, aki az élőfát, mint gyermekét,
úgy ismeri, s kivágja,
lehántolja, deszkákra szeleteli.
A testem ismeri a kemény
férfimunkát, mert tudja,
mi az erő és mi a gyötrelem –
s mert tudja, hogy mi a Szerelem.
 
A te tested fém,
mely izzik és meghajlik,
kupa és kard,
kemence, hol végül
minden kihuny; konténer,
csordultig telt gabonasiló.
Tested az olajfa
és a diófa fája,
az olajbogyó kesernyés húsa,
vérrel festő áfonya,
palló, melyet gyalulva munkálna
szorgos kezem, ám hiába.
 
Két test nem fogyatkozhat eggyé.
De arról, ami különválasztja őket,
a szerető munkáskéz
mit se tud.