This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Fiorentino, Luigi: Hóballada (lágertől lágerig) (Ballata della neve (da lager a lager) in Hungarian)

Portre of Fiorentino, Luigi

Ballata della neve (da lager a lager) (Italian)

La neve.
        La fatica.
                 Lo sgomento.
La colonna già in marcia nella neve.
II passo dentro la neve. La frusta
degli aguzzini: Los! Avanti, presto.
La landa senza termine, echeggiante.
E la fame di mesi sopra mesi.
Chi crollava era pietra sulla neve.
E los. Ancora los. Sempre los.
Andava la colonna nella neve.
Soldati a reggimenti, spettri
squallidi con la bocca cucita. nella neve,
con gli occhi di cristallo, tra la neve.
E la fame, la fame, la stanchezza.
(«Addio, capitano».«Madre, addio,
o argine fiorito nelle mie pene».
«Amata, amore, dolce amore, anima,
non m'attendere più. Ritorno a Dio,
e ho pugnali d'odio dentro gli occhi.
Ma se non posso, tu perdona il male.
La vita è nell'amore. Amore, addio».)
Andava la colonna, nella neve.
E la fame, la fame, il passo rotto,
il vento sulla neve un'ala immensa,
il cielo solo neve. Los!
                              In coda
lento avanzava il carro dei morenti.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://cantosirene.blogspot.com/

Hóballada (lágertől lágerig) (Hungarian)

A hó.
      A fáradtság.
                  A döbbenet.
Már menetel a hadoszlop a hóban.
Léptek a hóban. A pribék korbácsa:
Los! Előre, gyorsan.
Végtelen, visszhangzó táj.
Az egymást követő hónapok éhsége.
Ki összecsuklik kővé mered a hóban.
És los. Továbbra is los. Mindig los.
És csak haladt a hadoszlop a hóban.
Regiment katonái, összeszorított szájú
szánalmas kísértetek a hóban,
kristály szemek, a hó közepette.
És az éhség, az éhség, a kimerültség.
(„Isten veled, kapitány”. „Anyám, Isten veled,
ó te fájdalmaim védelmező gátja”.
„Kedvesem, szerelmem, édes szerelmem,
lelkem, reám többé ne várj. Istenhez
térek, szemembe szúrnak a gyűlölet tőrei.
De ha én nem is, te bocsájtsd meg a rosszat.
Szeretetben az élet. Szerelmem, Isten veled”.)
S csak menetelt a hadoszlop a hóban.
Az éhség, az éhség, a megtört lépés,
végtelen szárny a hótakarón a szél,
még az ég is csak hó. Los!
                                A végnek-végén
lassan mozdult előre a haldoklók szekere.
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap