Gatto, Alfonso: Kávéház a kikötőben (Caffè del porto in Hungarian)

Il cane ha freddo e silenzio.
Solo come il cuore.
I marinai se ne sono andati,
da una mano all’altra passavano il berretto.
E la sposa stucchevole si gira
dentro lo specchio e mai si sposerà.
La pioggia spoglia gli anni
e la Vergine invecchia
col suo latte giallo.
Il cane ascolta il cuore
e il Sud è malinconico
come un vecchio confetto.

Elnémult a kutya is dideregve.
Mint a szív, oly magános.
A tengerészek útra keltek,
sipkájukat kézről-kézre dobálták.
A tükör előtt forog az unalmas
menyasszony, s nem megy többé soha férjhez.
Az éveket eső kopasztja,
s még Szűz Mária is öregszik,
a teje sárgul.
A kutya hallgatja a szívet,
s a Dél oly szomorú,
miként régi cukorka.