Gatto, Alfonso: Szegényen, mint az este (Povertà come la sera in Hungarian)
Povertà come la sera (Italian)Torna povera d’amore nel ricordo l’erba e a sera reca solo quest’odore della morta primavera,
questi prati freschi al velo della corsa che negli occhi dei bambini è quasi il cielo, questo sogno che non tocchi
liberandolo in segreto come l’aria dei tuoi colli. Resti limpida se lieto di tristezza e d’aria volli
povertà come la sera per spogliarti sino al volto, sino agli occhi in cui dispera questa luce, se t’ascolto
vana ai limiti del cielo nel clamore aperta e rosa come nube che al suo gelo torna vaga e si riposa.
Resti povera d’oblio lungo il prato che al suo muro di celeste imbianca, addio, nel lasciarti anche il futuro
smemorata voce annotta.
|
Szegényen, mint az este (Hungarian)A fű szerelemtől-fosztva szökik vissza emlékembe, csak a holt tavasznak hozza ezt az illatát ma este,
csak a réteket futások fátylában miket a gyermek szinte égnek lát s az álmot, amely már nem érintett meg
titokban felszabadítva mint dombjaid levegőjét. Csak maradj áttetsző mintha vígan búból s légből szőnék
szegénységet mint az este, hogy levetkőztessen arcig, szemedig, hol reménytvesztve fény búvik míg hallgatlak s míg
az ég szélén hiún, nyíltan rózsállik egy kiáltásban felhőként, mely fagyos-hígan visszatér s elalszik lágyan.
Légy szegény a feledésben hol a rét az égi falba olvad – ég veled – fehéren, s a jövőt is neked hagyva
feledékeny hangom elhal.
|