Gozzano, Guido: Dell'ornitottera
|
Dell'ornitottera (Italian)Ornithoptera Pronomus
Sopra l'astuccio nitido di lacca una fascia di seta giavanese evoca un mare calmo che scintilla tra i palmizi dai vertici svettanti.
Mi saluta un mio pallido fratello navigatore in quelle parti calde d'India, mi parla delle mie raccolte, ricorda la mia grande tenerezza per le cose che vivono, rimpiange di non avermi seco nelle valli favolose, mi manda una farfalla che mi porti il saluto d'oltremare attraverso la mole della Terra, dalle selve incantate degli antipodi.
Con un tremito lieve delle dita apro l'astuccio d'erba contessuta e in un bagliore d'oro e di smeraldo ecco m'appare la farfalla enorme che mi giunge di là, che riconosco. L'Ornithoptera Pronomus, la specie simbolica dell'isole remote, la meraviglia che i naturalisti del tempo andato, reduci da Giava, dalle Molucche, dalla Polinesia, ci descrissero in libri malinconici. L'Ornithoptera Pronomus, la mole abbagliante che supera ed offusca le più belle farfalle dei musei.
Con un tremito lieve nelle dita, il tremito che forse l'entomologo comprende... estraggo delicatamente, esamino il magnifico esemplare. Mistero intraducibile ch'emana dalle farfalle esotiche! Lo sguardo si perde, si confonde sbigottito come da forme soprannaturali; misera veste delle nostre Arginnidi, delle nostre Vanesse, delle nostre più belle specie, comparate a questa meravigliosa forma d'oltremare! Medito a lungo e l'occhio indagatore pur già discerne qualche analogia; anche questa bellezza che m'abbaglia come una forma non terrestre, come una specie selenica, fa parte della grande catena armonïosa, ha remoti parenti anche tra noi. Le zampe lunghe speronate, l'ali angolari dal margine ondulato, l'addome snello pur nella sua mole, un po' ricurvo, il corsaletto breve, la breve testa dalle antenne a clava, fanno dell'Ornithoptera il cugino barbaro del Papilio Podalirio. Ma come travestito! L'ali sono immense, di velluto nero, accese da larghe zone d'una brace verde, un verde inconciliabile col nostro pallido sole settentrïonale, l'addome è giallo, un giallo polinese intollerando sotto i nostri climi.
La farfalla è brevissima, tutt'ala, stupendamente barbara, inquietante come un gioiello d'oro e di smeraldo foggiato per la fronte tatüata d'un principe, da un orafo papuaso ch'abbia tolto a modello il Podalirio nostrano, ingigantendolo, avvivandolo di colori terribili, secondo l'arte dell'arcipelago selvaggio.
E la farfalla, che non so pensare sui nostri fiori, sotto il nostro cielo, ben s'accorda coi mostri floreali: gnomi panciuti dalle barbe pendule, ampolle inusitate, coni lividi evocanti la peste e il malefizio; s'accorda coi paesi della favola sopravissuti al tempo delle origini: vulcani ardenti, moli di basalto, foreste dal profilo mïocenico dall'aria dolce senza mutamento, dove la luce tremola e scintilla tra il fasto delle felci arborescenti.
|
Az ornitoptera (Hungarian)Ornithoptera Pronomus
Egy tündöklő zománcú kis szelence, átkötve jávai selyemszalaggal nyugodt tengert idéz, mely sziklaormok karéjából, pálmák közül ragyog ki.
Sápadt fivérem üdvözöl, ki messze hajózik, Indiának ama forró vidékén, gyűjteményemről beszél, majd nagy gyöngédségem emlegeti minden élő iránt, s igen sajnálkozik, hogy nem együtt járunk a mesébe illő völgyekben, és egy lepkét küld nekem, tengerentúli üdvözleteképpen, át Földünk térein, a messzi másik félteke elvarázsolt vadonából.
Az ujjaimban enyhe remegéssel nyitom ki a fűből font kis szelencét, s aranyló és smaragdos ragyogásban kibukkan ím, egy óriási lepke, mely onnan ért ide — s felismerem. Ornithoptera Pronomus: a messzi szigetvilág jelképes származéka, a csoda, mit a természettudósok hajdan megjőve Jáva szigetéről, a Moluccákról s Polinéziából leírtak volt borongós könyveikben. Ornithoptera Pronomus: az órjás, káprázatos lény, mely a gyűjtemények legszebb lepkéit elhomályosítja!
Az ujjaimban enyhe remegéssel, azzal, melyet a rovartan tudósa megért talán, gyöngéden emelem ki, s vizsgálgatom a rendkívüli példányt. Leírhatatlana titokzatosság, mely az exotikus lepkékből árad! A szemnek oly káprázatos, ijesztő, mint holmi természetfölötti látvány. Milyen szegényes is Arginnidáink, Pávaszemes lepkéink, és a legszebb pillangóink köntöse eme pompás tengerentúli fajhoz viszonyítva! Soká tűnődöm s fürkésző szemem csak talál köztük némi rokonvonást is: Ez a szépség is, mely úgy elvakít, mint valami nem földi, csillagvilági jelenség: mégis része a hatalmas harmonikus pillangó-láncolatnak, s messzi rokonai nálunk is élnek. Hosszú, sarkantyús lábszárai, szélén hullámos, háromszögalakú szárnya, a karcsú, ámbár tömegéhez képest egy kissé görbe potroh, A rövid pajzs és a buzogányos-csápú rövid fej jóvoltából barbár unokabátyja a Paphius Podaliriusnak. Az ám, de micsoda álöltözetben! Hatalmas, bársony szárnya szinte lángol széles sávjainak zöld parazsától, olyan zöldtől, mely összeférhetetlen a mi sápadtka északi napunkkal. Potroha sárga, ős sziget-világi, mely égtájunkon nem viselhető el.
Nagyon rövid a lepke, szinte szárny csak, elképesztőn barbár, nyugtalanító, mint valami smaragd- és aranyékszer, mit egy törzsfő tetovált homlokára egy pápua aranymíves remeklett, mintául véve órjássá nagyított Podaliriusunkat – s vad színekkel élénkített, hűséggel igazodva a vad szigetvilág művészétéhez.
S a lepke, mely nem is képzelhető el a mi egünk s virágaink alatt, jól illik a sok növényi szörnyeteghez: csüngő szakállú nagyhasú manókhoz, fantasztikus gumókhoz, lila-szürkés, pestist, rontást idéző dudorokhoz, jól illik a teremtés idejéből maradt, átvészelt mesebeli tájhoz; A tűz-hegyekhez, bazalt-tömegekhez, harmadkori-profilú vadonokhoz, a változatlan-édes levegőhöz, melyben a fények szikráznak s remegnek a fává nőtt páfrányok sűrűjében.
|
||||||||||
