Luzi, Mario: Nyárelő (Prima estate in Hungarian)
|
Prima estate (Italian)Quanto insensibilmente è già accaduto di me, s’è fatto certo nel silenzio! E torno a domandare, a ignorare io pur sempre natura e discordanza.
Laggiù nel fuoco fievole dell’aria lilla e pioggia nascente d’un alone vivo celano il segno della sera; e le nubi cosparse si richiudono sopra un corpo che dorme amaramente là nella profondissima campagna.
Corre insidioso fertile di tinte e di colori – al sangue tanto lieve – il segnale che annuncia la tempesta, il giorno d’oro tramutato in tenebra. Continuo a non sapere, a lusingarmi. E di già l’acqua lacera il suo canto, geme un roco fruscìo, le salamandre nuotano verso il sonno nelle vasche dei perfidi giardini, scande il cielo variabile la gorga dei cucù.
|
Nyárelő (Hungarian)Milyen észrevétlenül, szinte loppal történt: a csöndben érett bizonyossá. S én újra kérdem és váltig nem értem a természetet s diszharmóniáit.
Ím a levegő lanyha-lágy tüzében a napudvar lilája s készülődő eső rejti az est jelét előlem, s a szétszórt felhők összegyülekeznek egy test fölött, mely keserűen alszik mélységes mély ölében a vidéknek.
Gomolyogva, festékkel és színekkel csordultig - és a vérben oly libegve! - fut át a vihar jele az aranyból sötétre vált napon. Továbbra sem tudok semmit, csak áltatom magam. S énekét a víz máris megszakítja, rekedt zúgásra vált, a szalamandrák az álom felé eveznek az álnok kertek medencéiben, s a szeszélyes ég ütemzi a kakukkok dalát.
|