Magrelli, Valerio: A raj (Lo sciame in Hungarian)

Per non dimenticare il Policida
 
Si dice “sciame di scosse”, come fossero api,
ma api che ci cacciano da casa,
api che fanno un miele amaro amaro,
di dolore, di nausea, di paura.
Ci eravamo accampati sopra il loro alveare,
ecco perché ci cacciano.
Non siamo a casa neanche a casa nostra,
anche la nostra casa è casa d’altri,
la casa di qualcuno arrivato da prima
e che adesso ci caccia.
Vengono a sciami, si riprendono casa,
la loro casa, da cui ci scuotono via,
punendoci per la nostra presunzione:
essere stati tanto fiduciosi
da credere che il mondo si potesse abitare.

Hogy ne feledjük a Sokgyilokút
 
Úgy mondják, „rezgések raja”, mintha méhekről volna szó,
de e méhek kihajtanak a házunkból,
e méhek epe-keserű mézet adnak,
fájdalomból, hányingerből, félelemből.
A kaptárukon táboroztunk le,
ezért hajtanak hát el.
Nem vagyunk a házban, még csak otthon sem vagyunk,
a mi házunk is mások háza,
valakié, aki előbb érkezett,
és most elhajt bennünket.
Rajokban jönnek, visszaveszik a házat,
a házukat, melyből elűznek minket,
megbüntetvén elbizakodottságunkért:
hogy annyira jóhiszeműek voltunk –
elhittük, hogy a világ lakható.