Merini, Alda: Gli Inguini

Gli inguini sono la forza dell’anima,
tacita, oscura,
un germoglio di foglie
da cui esce il seme del vivere.
Gli inguini sono tormento,
sono poesia e paranoia,
delirio di uomini.
Perdersi nella giungla dei sensi,
asfaltare l’anima di veleno,
ma dagli inguini può germogliare Dio
e sant’Agostino e Abelardo,
allora il miscuglio delle voci
scenderà fino alle nostre carni
a strapparci il gemito oscuro
delle nascite ultraterrestri.
 
 
Da La Terra Santa, 1984

Az ágyék a lélek hallgatag,
sötét ereje,
levélhajtás,
melyből az élet magja fakad.
Az ágyék gyötrelem,
költészet és bénultság,
emberi önkívület.
Az érzékek dzsungelében elveszni,
a lelket méreggel kikezdeni,
de a lágyékból Isten fakadhat
és Szent Ágoston és Abélard,
akkor a hangok kavalkádja
húsunkba mar majd,
és kiszakítja a földöntúli
születések sötét nyögését.
 
 
A Szentföld-ből