Michelangelo, Buonarroti: Rime 90. (I' mi son caro assai)
Rime 90. (I' mi son caro assai) (Italian)I’ mi son caro assai più ch’i’ non soglio; poi ch’i’ t’ebbi nel cor più di me vaglio, come pietra c’aggiuntovi l’intaglio è di più pregio che ’l suo primo scoglio.
O come scritta o pinta carta o foglio più si riguarda d’ogni straccio o taglio, tal di me fo, da po’ ch’i’ fu’ berzaglio segnato dal tuo viso, e non mi doglio.
Sicur con tale stampa in ogni loco vo, come quel c’ha incanti o arme seco, c’ogni periglio gli fan venir meno.
I’ vaglio contr’a l’acqua e contr’al foco, col segno tuo rallumino ogni cieco, e col mie sputo sano ogni veleno.
|
Rímek 90. (Jobban szeretem magam) (Hungarian)Jobban szeretem magam a szokottnál, s mióta szívemben vagy, többet érek; ahogy az a kő is, melyet kivések, értékesebb a nyers sziklahalomnál.
Vagy mint a festett vagy írott lapot már egy gyűrött, tépett ívnél többre nézed: több vagyok én is, s fájdalmat nem érzek, mióta szemed célkörébe vontál.
Biztosan járok mindenütt e jelben, mint kit fegyver oltalmaz vagy igézet, s minden veszélyre védelmet találtam.
Se tűz, se víz nem győzhet már le engem, világot adok a vakok szemének, és minden méreg ellen ír a nyálam.
|