Sonetto 114. (Giunto è già ‘l corso della vita mia) (Italian)
Giunto è già ‘l corso della vita mia Con tempestoso mar per fragil barca Al comun porto, ov’ a render si varca Giusta ragion d’ogni opra trista e pia:
Onde l’affettuosa fantasia, Che l’arte si fece idolo e monarca, Conosco ben quant’ era d’error carca; Ch’ errore è ciò che l’uom quaggiù desia.
I pensier miei, già de’ mie’ danni lieti, Che fian or, s’ a due morti m’avvicino? L’una m’ è certa, e l’altra mi minaccia;
Nè pinger nè scolpir fia più che queti L’anima volta a quell’ amor divino, Ch’ aperse a prender noi in croce le braccia. Publisher | Budapest, Magvető Kiadó |
Source of the quotation | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 142. p. |
|
Az élet alkonyán (114. Szonett) (Hungarian)
Életutam immár a végéhez ért, Törékeny bárkán, viharos tengeren Elérte a partot a közös révben, Hol számadás várta jó s rossz tettekért. Mivelhogy a hajthatatlan képzelet A művészetet bálvánnyá emelte, Jól tudom ezért, milyen bűn terhelte S mi tévedés a lenn sóvárgó embert. Elmélkedéseim boldog végzetem, Mi lesz most, hogy két halálhoz közelgem? Az egyik biztos, a másik fenyeget. Nem nyugtat meg se vésőm, sem ecsetem, Az égi szerelemhez fordul lelkem, Mely a keresztfán karját tárta felénk.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.osservatorioletterario.net |
|