Monti, Vincenzo: A Halálhoz (Sopra la Morte in Hungarian)
Sopra la Morte (Italian)Morte, che se' tu mai? Primo dei dann L'alma vile e la rea ti crede e teme; E vendetta del ciel scendi ai tiranni, Che il vigile tuo braccio incalza e preme. Ma l'infelice, a cui de' lunghi affanni Grave è l'incarco e morta in cuor la speme, Quel ferro implora troncator degli anni, E ride all'appressar dell'ore estreme. Fra la polve di Marte e le vicende Ti sfida il forte che ne' rischi indura; E il saggio senza impallidir ti attende. Morte, che se' tu dunque? Un'ombra oscura, Un bene, un male, che diversa prende Dagli affetti dell'uom forma e natura.
|
A Halálhoz (Hungarian)Halál, ugyan mi vagy? Legfőbb csapásnak a vétkes hisz s a bűnös lelke retteg; égi bosszúnak zsarnok szeme lát csak, ha érzi súlyát éber s gyors kezednek. De a boldogtalan, mert annyi bánat ülte lelkét s reményei kivesztek, évektől csonkoltan eped utánad, s a végső óra jöttén csak nevethet. Márs porondján kihívnak az erősek, kik életük könnyen kockára dobják; s nem sáppad arca, várva rád, a bölcsnek. Halál, homályos árnyék, mondd, ki vagy hát? Jó is, rossz is, hogy váltakozva öltsed érzelmeink természetét s alakját.
|