This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pagliarani, Elio: Lezione di fisica

Portre of Pagliarani, Elio

Lezione di fisica (Italian)

(a Elena)

 

Cominciò studiando il corpo nero

Max Planck all’inizio del secolo (dispute se era

il principio o la fine del secolo), le radiazioni del corpo

nero nella memoria del 14 dicembre 1900 bisognava

supporre che quanti d’azione fossero alla base

 

dell’energia moltiplicata per il tempo

Elena oh le sudate carte la luce

è  una gragnuola di quanti, provo a dirti che esiste

opposizione fra macrofisica e microfisica che

il mondo atomico delle particelle elementari

è studiato dalla meccanica quantistica –

scuola di Copenaghen -

 

e da quella ondulatoria del principio di Broglie che ben

presto i fisici

si accorsero come le due nuove meccaniche benché

basate su algoritmi differenti

siano in sostanza equivalenti: entrambe negano

negano che possano esistere precisi rapporti di causa e effetto

affermando che non si può aver studio di un oggetto

senza modificarlo

la luce che piomba sull’elettrone per illuminarlo

 

E io qui sto

e io qui sto Elena in gabbia e aspetto

il suono di un oggetto la comunicazione dell’effetto

su te, delle modifiche

Non sono io

che ti tradisco, chi ti prende alla gola

è la tua amica la vita

Io cosa vuoi se tiene duro il muscolo cardiaco

è ormai provato che sono una pellaccia,

mi tingerò i capelli Einstein  piuttosto

e la sua chioma, te lo immagini quando dovette

prendere la penna

scrivendo a  Roosevelt ” Caro presidente, facciamola

l’atomica sennò i nazi” l’azione dell’energia

dell’energia moltiplicata per il tempo l’epistassi

anzi il sangue dal naso, diceva Pasquina alla tua età, il

sangue dal naso che ti libera

 

Se si vuol sapere se A è causa dell’effetto di B

se il microggetto in sé  è in conoscibile

se l’onda di Broglie per i fisici di Copenaghen

non è altro che l’espressione fisica della probabilità posseduta

dalla particella di trovarsi in un luogo piuttosto che in

un altro onda cioè generata

dalla mancanza di un rigoroso nesso causale in microfisica

Perciò l’atomica

per la legge dei grandi numeri la probabilità tende alla

certezza

Perciò l’atomica

 

Poi la teoria dell’onda pilota e quella, così cara

al nostro tempo

della doppia soluzione, e se esiste il microggetto in sé,

se la materia

può risponderci con un comportamento statistico

Dio gioca ai dadi

 

con l’universo? E se la terra

ne dimostrasse il terrore?

Non gridare non gridare che ti sentono

non è niente mentre graffio una poltrona

Herman Kahn ha già fatto la tabella

delle possibili condizioni postbelliche,

sicché i 160 milioni di decessi  in casa sua

non sarebbero la fine della civiltà,

il periodo necessario per la ripresa economica

sarebbero 100 anni; va da sé che esiste,

egli scrive, un ulteriore problema

quello cioè se i sopravissuti avranno buone ragioni

per invidiare i morti

 

Quanta gioia mi dai quando ti stufi

di me, quando mi dici se scriverai di me dirai di gioia

e che sia gioia attiva, trionfante, che sia una barzelletta

spinta, magari

L’odore delle erbe di campagna nel piatto

da Cesaretto ruchetta

pimpinella un’insalata d’erbe della terra  tenere

espansive degli umori

il cielo di qui che interviene sulla gente compresente

orizontale e tu e tu ognuno cui ti inviti a ballare

ti accende gli occhi e si fa bello e cresce

vino rosso

capriole con lancio di cuscini

nella mia stanza

 

Ma cosa credi che non sia stufo anch’io di

coabitare

con me la mia faccia la mia pancia

anche in noi c’è dentro la voglia

di riassuefarci alla gioia, affermare la vita col canto

e invece non ci basta nemmeno dire no che salva

solo l’anima ci tocca vivere il no misurarlo

coinvolgerlo in azione e tentazione

perché l’opposizione agisca da opposizione

e abbia i suoi testimoni.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://viadellebelledonne.wordpress.com

Előadás a fizikáról (Hungarian)

Elenának

 

Max Planck-kal kezdődött, aki a század kapujában

(vitatják, századelő vagy századvég volt)

tanulmányozta a fekete testet, a fekete test

sugárzását; cikkében 1900. december 14-én

fel kellett tételeznie, hogy hatáskvantumok,

 

szorozva az idővel az energia épitőkövei

Ó Elena, az izzadságitatta papír; a fény a

kvantumok zápora; szívesen megmagyaráznám neked,

hogy a makrofizika ellentmond a mikrofizikának,

hogy az atomok és elemi részecskék világát

vizsgálja a kvantum-mechanika –

a koppenhágai iskola –

 

és de Broglie herceg hullám-mechanikája; hogy

a fizikusok gyorsan

rájöttek: mindkét tanítás, noha különböző

algoritmusra épül,

alapjában ugyanazt jelenti; mindkettő tagadja,

tagadja, hogy ok és okozat közt világos kapcsolat áll fenn,

mindkettő hangsúlyozza: nem lehet vizsgálni a tárgyat

hogy az meg ne változzék közben, így a fényt se,

amely kigyújtja az elektronokat, ha beléjük ütközik

 

És itt vagyok én,

Elena, itt vagyok fogva, várom

a tárgy csendülését, valami felismerhető hatást

terajtad, változásokat

Nem én csallak meg téged, barátnőd,

az élet ragadja meg torkod

Én – mit akarsz ha a szívizom megáll,

bebizonyították, vastagbőrű az ember – én

inkább Einstein-hajat festetnék magamnak;

képzeld csak el sörényét, mikor meg kellett

ragadnia a tollat,

hogy Rooseveltnek írjon „Kedves Elnök Úr,

elkészítjük az atombombát, majd megmutatjuk a

náciknak", az energia hatását,

az energiát, szorozva az idővel, és a fordulópontot,

vagy inkább az orrvérzést, így mondta Pasquina

a te korodban, az orrvérzést, amitől megkönnyebbülsz.

 

Mivel az ember tudni akarja, vajon A az oka B okozatnak,

vajon a kvantum-ugrást, mint olyant megismerheti-e,

vajon a Broglie-féle hullám a koppenhágai fizikusoknak

nem jelent mást, mint annak a fizikai valószínűségnek

kifejezését, tehát hogy egy részecske inkább

ebben, mint abban a hullámban található,

mert a mikrofizika nem ismeri a szigorú oki kapcsolatot:

Innen az atombomba;

A nagy számok törvénye alapján a valószínűség

a bizonyossal határos:

Innen az atombomba

 

Aztán a vezető hullám elmélete és a kettős

megoldásé,

amit korunk annyira kedvel; továbbá vajon

a kvantumugrás, mint olyan, létezik-e, vajon

felel az anyag és statikusan viselkedik-e

Kockázik-e Isten

 

és a mindenség a tét? S ha a föld azt mutatja,

hogy retteg?

Csak nyugalom, ne kiálts, hogy

meghallgassanak, nincs semmi, mialatt a

karosszéket kaparásztam,

Hermann Kohn kiszámította már,

milyen életfeltételek várnak ránk a háború

után: 160 millió halott, ki-ki a házában,

nem jelenti még a civilizáció végét, 100 év

kell, hogy kiheverjük gazdaságilag; magától

értetődik, így írja, hogy végül is fel kell

tenni a kérdést, nem lesz-e az élőknek

alapos okuk arra, hogy  irigyeljék a holtakat

 

Mennyi örömöt adsz nekem, ha tőlem

merülsz ki, ha azt mondod, hogy írni

szeretnél örömödben, amelyet

miattam érzel, és a tevékeny, győzelmes

gyönyör miatt is, esetleg

csak hirtelen tréfás ötletből

Mezei füvek illata a tányéron Cesarettónál,

egy felkunkorodott pimpernell,

saláta a föld nedvtől duzzadó füveiből,

egünk, mely az itt megjelent félvilágra derül

és te, és újra csak te, mindenki, aki táncra kér,

szemedben tüzet gyújt, és az idő szép, érik

a vérszínű szőlő

Párnacsaták a szobámban

 

Csak nem hiszed, hogy fáradt

vagyok, mert magammal,

az arcommal, a hasammal együtt kell lakoznom

bennünk is él a kívánság,

újra érezni a kéjt, az életet énekkel igenelni

és közben nem elég nemet mondani, az csak

a lelket menti meg, a nemet élni kell,

mércévé tenni, szavakba és kísérletekbe pólyálni

hogy az ellenállás ellenállásnak hasson és

megtalálja tanúit.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap