This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Palazzeschi, Aldo: L’Incendiario (dettaglio)

Portre of Palazzeschi, Aldo

L’Incendiario (dettaglio) (Italian)

A F.T. Marinetti

anima della nostra fiamma. 

 

In mezzo alla piazza centrale

del paese,

è stata posta la gabbia di ferro

con l’incendiario.

Vi rimarrà tre giorni

perché tutti lo possano vedere.

Tutti si aggirano torno torno

all’enorme gabbione,

durante tutto il giorno,

centinaia di persone.

 

- Guarda un pochino dove l’ànno messo!

- Sembra un pappagallo carbonaio.

- Dove lo dovevano mettere?

- In prigione addirittura.

- Gli sta bene di far questa bella figura!

- Perché non gli avete preparato

un appartamento di lusso,

così bruciava anche quello!

- Ma nemmeno tenerlo in questa gabbia!

- Lo faranno morire dalla rabbia!

- Morire! È uno che se la piglia!

- È più tranquillo di noi!

- Io dico che ci si diverte.

- Ma la sua famiglia?

- Chi sa da che parte di mondo è venuto!

- Questa robaccia non à mica famiglia!

- Sicuro, è roba allo sbaraglio!

- Se venisse dall’inferno?

- Povero diavolaccio!

- Avreste anche compassione?

Se v’avesse bruciata la casa

non direste così.

- La vostra l’à bruciata?

- Se non l’à bruciata

poco c’è corso.

À bruciato mezzo mondo

questo birbaccione!

- Almeno, vigliacchi, non gli sputate addosso,

infine è una creatura!

- Ma come se ne sta tranquillo!

- Non à mica paura!

- Io morirei dalla vergogna!

- Star lì in mezzo alla berlina!

- Per tre giorni!

- Che gogna!

- Dio mio che faccia bieca!

- Che guardatura da brigante!

- Se non ci fosse la gabbia

io non ci starei!

- Se a un tratto si vedesse scappare?

- Ma come deve fare?

- Sarà forte quella gabbia?

- Non avesse da fuggire!

- Dai vani dei ferri non potrà passare?

Questi birbanti si sanno ripiegare

in tutte le maniere!

- Che bel colpo oggi la polizia!

- Se non facevan presto a accaparrarlo,

ci mandava tutti in fumo!

- Si meriterebbe altro che berlina!

- Quando l’ànno interrogato,

à risposto ridendo

che brucia per divertimento.

- Dio mio che sfacciato!

- Ma che sorta di gente!

- Io lo farei volentieri a pezzetti.

- Buttatelo nel fosso!

- Io gli voglio sputare

un’altra volta addosso!

- Se bruciassero un po’ lui

perché ridesse meglio!

- Sarebbe la fine che si merita!

- Quando sarà in prigione scapperà,

è talmente pieno di scaltrezza!

- Peggio d’una faina!

- Non vedete che occhi che à?

- Perché non lo buttano in un pozzo?

- Nel cisternone del comune!

- E ci sono di quelli

che avrebbero pietà!

- Bisogna esser roba poco pulita

per aver compassione

di questa sorta di persone!

 

Largo! Largo! Largo!

Ciarpame! Piccoli esseri

dall’esalazione di lezzo,

fetido bestiame!

Ringollatevi tutti

il vostro sconcio pettegolezzo,

e che vi strozzi nella gola!

Largo! Sono il poeta!

Io vengo di lontano,

il mondo ò traversato,

per venire a trovare

la mia creatura da cantare!

Inginocchiatevi marmaglia!

Uomini che avete orrore del fuoco,

poveri esseri di paglia!

Inginocchiatevi tutti!

Io sono il sacerdote,

questa gabbia è l’altare,

quell’uomo è il Signore!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://francio17.wordpress.com

A gyújtogató (részlet) (Hungarian)

F. T. Marinettinek,

lelke a mi lángunk.

 

A falu főterének

közepére

tették a vaskalitkát

gyújtogatóstul.

Három napig marad majd,

kitették közszemlére.

A hatalmas kalitkát, ahogy illik,

egész nap körbe-körbe járják,

többszáz személy kering itt,

s bámulja rácsát.

 

– Nicsak, hová rakták a fickót!

– Szénégető papagájhoz hasonlít!

–Mért, maga hova rakta volna?

– Hová? Hűvösre.

–Még szép, hogy majmot csinálnak belőle!

– Talán luxus-lakosztályt

rendeznének be neki inkább?

Azt is felgyujtaná ez!

– Embernek nem való ez a kalitka mégsem!

– Vadítják, míg fel nem fordul dühében!

– Felfordul? Ó, ó, érzékeny palánta!

– Nyugodtabb nálunk!

– Mulat rajtunk, ha mondom!

– És a családja?

– Ki tudja, honnan vetődött falunkba?

– Az ily mocsoknak nincsen is családja!

– Szeméttelepre való, annyi biztos!

– S ha a pokolból bújt elő?

– Szegény kis ördög!

– Még szánja is?

Ha felgyújtotta volna házát,

nem így beszélne.

– Mért, a magáét felgyújtotta, szomszéd?

– Kis híja volt csak,

ha épp tudni kivánják.

Felgyújtotta a félvilágot

e senkiházi!

– Legalább ti ne köpjétek le, gyávák,

elvégre ő is ember!

– De mily nyugodtan áll ott!

– Mint akinek még aggódnia sem kell!

– Engemet megölne a szégyen!

– Három napig, te jó ég!

– Ott állni a pellengéren, középen!

– Ez ám nyakszoritóvas!

– Mily sanda a pofája!

– Úgy bámul, mint egy útonálló!

– Ha nem volna itt e ketrec,

nem mernék itt maradni!

– S ha látná, hogy egyszercsak meglép?

– Képtelenség!

– Elég erős a ketrec?

– Nem szökhet meg, ne féljen.

Nem bújhat át a vasak közti résen?

Az ilyen kópék mindenféleképpen

Össze tudják magukat hajtogatni.

– A rendőrség, az jó fogást csinált ma.

– Ha el nem csípik, valamennyien

füstként kerengnénk már az égen.

– Nem pellengérre szolgált rá, de másra!

Mikor megkérdezték, vidáman,

sőt nevetve felelte:

gyújtogatásra szottyan néha kedve.

– Uramisten, milyen pofátlan!

– Micsoda fajzat!

– Bár széttéphetném!

– Dobjátok egy verembe!

– Hadd köpjem

újra szembe!

– Bár gyújtanák fel őt is egy kicsinykét,

hogy vadabbul nevessen!

– Jobb véget nem is érdemelne!

– Amilyen sunyi és alattomos,

olajra lép a dutyiból!

– A sakálnak sincs ilyen beste lelke!

– Szeme is mily gonosz!

–Mért nem dobják a kutba?

– A községi víztárolóba!

– No, köztünk is akadnak,

kik szánakozva néznék.

– Annyi szent: sáros népség,

aki ilyen személyhez

közelítve részvétet érez.

 

Helyet! Helyet! Helyet!

Mocsok bagázs! Csatorna-bűzű

kis alja-népek!

Rossz csürhe, csorda!

Nyeljétek vissza

nyáladzó fecsegéstek,

míg nem forrasztom torkotokra!

Helyet! Eljöttem én, a költő,

nagymessziről,

bejártam a világot,

hogy versem

számára a méltó hőst megkeressem!

Söpredék, térdre! Térdre!

Emberek, akik borzadtok a tűztől

szalmabábok nyomorult csőcseléke!

Vagyok az áldozópap,

ez a ketrec az oltár,

s ez az ember az Isten!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap