This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petrarca, Francesco: CXXVIII (Itáliám) (Canzoniere - CXXVIII (Italia mia) in Hungarian)

Portre of Petrarca, Francesco

Canzoniere - CXXVIII (Italia mia) (Italian)

Italia mia, benché 'l parlar sia indarno

a le piaghe mortali

che nel bel corpo tuo sí spesse veggio,

piacemi almen che ' miei sospir' sian quali

spera 'l Tevero et l'Arno,

e 'l Po, dove doglioso et grave or seggio.

Rettor del cielo, io cheggio

che la pietà che Ti condusse in terra

Ti volga al Tuo dilecto almo paese.

Vedi, Segnor cortese,

di che lievi cagion' che crudel guerra;

e i cor', che 'ndura et serra

Marte superbo et fero,

apri Tu, Padre, e 'ntenerisci et snoda;

ivi fa che 'l Tuo vero,

qual io mi sia, per la mia lingua s'oda.

 

Voi cui Fortuna à posto in mano il freno

de le belle contrade,

di che nulla pietà par che vi stringa,

che fan qui tante pellegrine spade?

perché 'l verde terreno

del barbarico sangue si depinga?

Vano error vi lusinga:

poco vedete, et parvi veder molto,

ché 'n cor venale amor cercate o fede.

Qual piú gente possede,

colui è piú da' suoi nemici avolto.

O diluvio raccolto

di che deserti strani

per inondar i nostri dolci campi!

Se da le proprie mani

questo n'avene, or chi fia che ne scampi?

 

Ben provide Natura al nostro stato,

quando de l'Alpi schermo

pose fra noi et la tedesca rabbia;

ma 'l desir cieco, e 'ncontr'al suo ben fermo,

s'è poi tanto ingegnato,

ch'al corpo sano à procurato scabbia.

Or dentro ad una gabbia

fiere selvagge et mansüete gregge

s'annidan sí che sempre il miglior geme:

et è questo del seme,

per piú dolor, del popol senza legge,

al qual, come si legge,

Mario aperse sí 'l fianco,

che memoria de l'opra ancho non langue,

quando assetato et stanco

non piú bevve del fiume acqua che sangue.

 

Cesare taccio che per ogni piaggia

fece l'erbe sanguigne

di lor vene, ove 'l nostro ferro mise.

Or par, non so per che stelle maligne,

che 'l cielo in odio n'aggia:

vostra mercé, cui tanto si commise.

Vostre voglie divise

guastan del mondo la piú bella parte.

Qual colpa, qual giudicio o qual destino

fastidire il vicino

povero, et le fortune afflicte et sparte

perseguire, e 'n disparte

cercar gente et gradire,

che sparga 'l sangue et venda l'alma a prezzo?

Io parlo per ver dire,

non per odio d'altrui, né per disprezzo.

 

Né v'accorgete anchor per tante prove

del bavarico inganno

ch'alzando il dito colla morte scherza?

Peggio è lo strazio, al mio parer, che 'l danno;

ma 'l vostro sangue piove

piú largamente, ch'altr'ira vi sferza.

Da la matina a terza

di voi pensate, et vederete come

tien caro altrui che tien sé cosí vile.

Latin sangue gentile,

sgombra da te queste dannose some;

non far idolo un nome

vano senza soggetto:

ché 'l furor de lassú, gente ritrosa,

vincerne d'intellecto,

peccato è nostro, et non natural cosa.

 

Non è questo 'l terren ch'i' toccai pria?

Non è questo il mio nido

ove nudrito fui sí dolcemente?

Non è questa la patria in ch'io mi fido,

madre benigna et pia,

che copre l'un et l'altro mio parente?

Perdio, questo la mente

talor vi mova, et con pietà guardate

le lagrime del popol doloroso,

che sol da voi riposo

dopo Dio spera; et pur che voi mostriate

segno alcun di pietate,

vertú contra furore

prenderà l'arme, et fia 'l combatter corto:

ché l'antiquo valore

ne gli italici cor' non è anchor morto.

 

Signor', mirate come 'l tempo vola,

et sí come la vita

fugge, et la morte n'è sovra le spalle.

Voi siete or qui; pensate a la partita:

ché l'alma ignuda et sola

conven ch'arrive a quel dubbioso calle.

Al passar questa valle

piacciavi porre giú l'odio et lo sdegno,

vènti contrari a la vita serena;

et quel che 'n altrui pena

tempo si spende, in qualche acto piú degno

o di mano o d'ingegno,

in qualche bella lode,

in qualche honesto studio si converta:

cosí qua giú si gode,

et la strada del ciel si trova aperta.

 

Canzone, io t'ammonisco

che tua ragion cortesemente dica,

perché fra gente altera ir ti convene,

et le voglie son piene

già de l'usanza pessima et antica,

del ver sempre nemica.

Proverai tua ventura

fra' magnanimi pochi a chi 'l ben piace.

Di' lor: - Chi m'assicura?

I' vo gridando: Pace, pace, pace. -



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesieitaliane.it/poesie

CXXVIII (Itáliám) (Hungarian)

Itáliám, kár rádolvasni, gyarló

szavakkal kenni halálos sebed,

mit tucatszámra hordsz e drága testen -

de sóhajthatok tán még, úgy lehet,

hogy megérezze Pó, Tiberis, Arnó,

hol búsan űlök - s kérlek, ki kereszten

függtél, Mester, a Kegyelem eresszen

újfent közénk, hogy látnád: gyönge húsát

országodnak - mit megkedvelt a lelked,

Uram, s kegyelmed -

mily semmi okból tépi háborúság!

S a durvult szívek gúzsát,

mit összegörcsölt vad Mars, pillanat

alatt tíz ujjad lazítsa, megoldja -

s tedd, hogy Igazad,

gyarló vagyok bár, nyelvem kidalolja.

 

Ti pedig, kiknek forgandó szerencse

ím gyeplőszárát kezetekbe adta

e szép hazának, melyet nem szerettek -

feleljetek: a sok kibérelt szablya

Itt mit keres? s a barbár vér veresbe

zöld tájainkat mért mártja? Jegyezd meg:

csalárd lidércek csak bajra vezetnek!

Semmit se láttok, mindent látni vélve,

s hűnek remélve álnok szíveket;

ki sok zsoldost tart, biz sok fizetett

ellenség között kucoroghat félve!

S vajon honnan kél e

szörnyű özönvíz? minő sivatag

zúdítja ránk, sok édes, zöld mezőnkre?

Ki éli túl? No, ragadd ki magad

bajból, mi tőled kapott bősz erőre!

 

A bölcs Természet jól intézkedett

rólunk, mikor védpajzsul Alpokat tett

közénk s a német veszettség közé.

Magunk törtünk önnön javunkra: vak lett

találékony dühünk - és így esett

belénk a rüh! Ha farkast együvé

terelsz a nyájjal, s rácsot raksz köré,

ilyenkor rosszul persze csak a jó jár!

S kiktől freccsent ránk mind e toccsanó sár?

Garázda fajzat, kóbor gyülevész,

melynek véknyába - bármely könyvbe nézz! -

Marius egykor akkorát döfött,

hogy attól koldul még, megemlegetve,

s a szomjas vitéz a patak fölött

víz helyett csak az ontott vért vedelte.

 

Caesar felől akár hallgassak is most,

ki mezeinket hajdan szanaszéjjel

e barbár vérbe mosta, vasunk mit ontott -

de baljós csillagokkal most az éjjel

gyűlölve szikráz: szívetekbe nincs rost,

mit szenvedélytek immár meg ne bontott

vón' - s dühöngve rontott

reá e honra, mely a Földnek éke!

Minő csapás, minő sors, micsoda bűn ám

elkötni símán

a szomszéd koldus jószágát! S a vége

az, hogy külföldön válogatsz pribékbe -

pedig minő bűn fogadni pribéket,

kinek a kardja s lelke eladó!

S csak azért szólok, hogy igazat beszéljek;

számon haragból nem ered a szó.

 

Még nem tapasztaltátok épp elégszer

a bajor szélhám milljó cselvetését,

mely a Véggel nyeglén csak játszik olykor?

Kárnál jobban fáj népem szenvedését

látnom, ha vérét dúsan önti kényszer:

mi bévül hajtja, haragja az ostor.

Jókor, vagy bárha rosszkor -

gondold meg, népem: önmagát a német

mi sokra tartja - s téged árul ingyér!

Ó, nemes latin vér,

vesd ki magadból, lökd ki már e férget!

S többé magadnak már faragott képet

ne csinálj kongó, ám üres nevéből!

Csökönyös nép! az ég haragja bárhol

elér: no, tégy hát elméd vak hevéről -

hisz a baj nem jő, s nem mulik magától.

 

Avagy nem itt tanultam volna járni?

Nem itt volt tán a fészkem is? Vajon

másutt tápláltak volna drága tejjel?

Hazám nem ez tán, melyben én vakon

megbízom, édes anyaföld, ki várni,

rám várni őrzöd szülém porát, mellyel

Uram, megindítsz? S ti lehajtott fejjel

lássátok meg: amelyre nap se süt még,

a fájdalmas nép könnyét, hisz zokogva

és enyhülésért nálatok kopogva,

Isten után tőletek várja üdvét -

de ha hiába, hát majd maga üt szét

a német közt, s ha talpraszökken,

mind megmutatja - s a harc nem tart sokáig! -,

hogy olasz szivökben

él még a virtus, élnek ősapáik!

 

Mert lám, urak, az idő eliramlik,

az élet véle röppen el, s a válla

mögül halálunk kandikál! Ma éltek,

de gondoljatok jókor a halálra:

a pőre lélek egyedül sikamlik

majd át a síkos Úton! S ennyi vétek

terhét rárakni bizony jobb, ha féltek!

Hányjátok el, mig átjuttok e Völgyön,

valamennyit - s a bús nép átkait

mi rátok vonta, átváltsátok itt,

hogy törlesztésre íródjék a kölcsön,

jótét formákat öltsön:

kétkézi munka, szellem

legyen belőle s könyv, vagy költemény -

így száll e Földre kellem,

s így tár utat az égbe föl remény!

 

Vigyázz, dalom, megintlek:

csak fínoman zenéljen kellemed!

Kevély népség között kell dallanod,

hol ősi rosszak tiltják vallanod,

s hol, szép Igazság, tiszta szellemed

ezer gonoszt is szít ma ellened.

Próbálj szerencsét! Hangod zengve zengjen:

lelkes jobbaknak léssz majd menedéke -

tőlük kérdezd meg: "Nos, ki véd meg engem?"

Mert én kiáltok: - Béke, béke, béke!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.boldogsag.net/index

minimap