Pistoia, Cino da: Nézegetve a rét virágait (Io guardo per li prati ogni in Hungarian)

Io guardo per li prati ogni fior bianco,

per rimembranza di quel che mi face

sì vago di sospir ch'io ne chieggo anco.

E' mi rimembra de la bianca parte

che fa col verdebrun la bella taglia,

la qual vestio Amore

nel tempo che, guardando Vener Marte,

con quell sua saetta che più taglia

mi diè per mezzo il core:

e quando l'aura move il bianco fiore,

rimembro de' begli occhi il dolce bianco

per cui lo mio desir mai non fie stanco.

Minden fehér virágot elnézek künn a réten,

hisz őt idézi, akiért a sóhaj

oly drága, hogy kevés belőle nékem.

Emlékeztet bőrére, a fehérre, –

s hozzá barnával árnyalt szép alakja,

mit Ámor vett magára,

mikor Venus sóváran Marsot nézte,

s ő tűhegyes nyílvesszejére kapva

épp szívemet találta

s mikor szellőtől ring a rét virága,

nekem az édes, szép szempárt idézi:

vágyam nem fárad el mélyére nézni.