This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Poliziano, Angelo: Fabula di Orfeo (dettaglio)

Portre of Poliziano, Angelo

Fabula di Orfeo (dettaglio) (Italian)

Udite, selve, mie dolce parole,

poi che la ninfa mia udir non vuole.

La bella ninfa e sorda al mio lamento

e 'l suon di nostra fistula non cura:

di cio si lagna el mio cornuto armento,

ne vuol bagnar il grifo in acqua pura;

non vuol toccar la tenera verdura,

tanto del suo pastor gl'incresce e dole.

 

Udite, selve, mie dolce parole,

poi che la ninfa mia udir non vuole.

Ben si cura l'armento del padrone:

la ninfa non si cura dell'amante,

la bella ninfa che di sasso ha 'l core,

anzi di ferro, anzi l'ha di diamante.

Ella fugge da me sempre davante

com'agnella dal lupo fuggir suole.

 

Udite, selve, mie dolce parole,

poi che la ninfa mia udir non vuole.

Digli, zampogna mia, come via fugge

cogli anni insieme suo bellezza snella

e digli come 'l tempo ne distrugge,

ne l'eta persa mai si rinnovella:

digli che sappi usar suo forma bella,

che sempre mai non son rose e viole.

 

Udite, selve, mie dolce parole,

poi che la ninfa mia udir non vuole.

Portate, venti, questi dolci versi

drento all'orecchie della donna mia:

dite quante io per lei lacrime versi

e la pregate che crudel non sia;

dite che la mie vita fugge via

e si consuma come brina al sole.

Udite, selve, mie dolce parole,

poi che la ninfa mia udir non vuole.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.belpaese2000.narod.ru

Orfeusz története (részlet) (Hungarian)

Ti hallgassátok énekemet, erdők,

mert szavaim bár édesdeden csergők:

nem enyhül a szép nimfa bús danámon,

nem indul meg szelíd furulya-szóra -

s hiába hajtom gyenge fűre nyájam,

csak nyögdécsel a tülkös szarvu csorda,

orrát nem üti inni hűs habokba,

fejét horgasztja pásztorával együtt.

 

Ti hallgassátok énekemet, erdők,

nyáját a pásztor búsan őrzi, mert őt

nem őrzi a szép nimfa, nem becézi,

szíve kőnél, vasnál keményebb gyémánt

s futva oson, mikéntha farkas űzi

csalitról csalitra a gyönge bárányt,

míg egyszer el nem éri a didergőt.

 

Ti hallgassátok énekemet, erdők,

tán ha ti szóltok, szavatokra hallgat:

mondjátok el, hogy suhannak az évek,

mint a lombok között a lágy fuvalmak,

s ledöntik egykor a sudár szépséget;

hogy bármi szépek, megasznak a halmok,

a gyönge rózsák s violák meghalnak,

leheletükkel elszállnak a szellők.

 

Ti hallgassátok énekemet, erdők!

Szelek, vigyétek őhozzá e verset,

durcás fülébe susogjátok, lombok,

hogy érte halok, hogy kegyéért esdek,

mondjátok el, hogy mennyi könnyet ontok,

hogy elfogyok, mint hó a napon elfogy,

ha könnycseppjei mossák, lágy csepergők.

Ha már a nimfa nem figyel rám, elhagy,

ti hallgassátok, énekemet, erdők.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap