Quasimodo, Salvatore: Antik tél (Antico inverno in Hungarian)

Desiderio delle tue mani chiare

nella penombra della fiamma:

sapevano di rovere e di rose;

di morte. Antico inverno.

Cercavano il miglio gli uccelli

ed erano subito di neve;

così le parole.

Un po' di sole, una raggera d'angelo,

e poi la nebbia; e gli alberi,

e noi fatti d'aria al mattino.

Áttetsző kezedre vágyom

a láng előtt, a félhomályban:

a levegőben tölgyfa és rózsa illata

és a halálé. Antik tél.

Kölest kerestek a kismadarak,

és már hóból volt kicsi testük;

ugyanez történt a szavakkal.

Kevés nap, villanásnyi angyali fény

s utána a köd; és a fák törzse,

és testünk anyaga: reggeli hűs levegő.