Quasimodo, Salvatore: Rövid kanyar (Curva minore in Hungarian)

Perdimi, Signore, che non oda

gli anni sommersi taciti spogliarmi,

si che cangi la pene in moto aperto:

curva minore

del vivere m'avanza.

E fammi vento che naviga felice,

o seme d'orzo o lebbra

che sé esprima in pieno divenire.

E sta facile amarti

in erba che accima alla luce,

in piaga che buca la carne.

Io tento una vita:

ognuno si scalza e vacilla

in ricerca.

Ancora mi lasci: son solo

nell'ombra che in sera si spande,

né valico s'apre al dolce

sfociare del sangue.

Veszíts el engem, Uram, hogy ne halljam,

amint az elmerült évek csendesen kifosztanak,

hadd változzék át a fájdalom nyílt mozdulattá:

rövid kanyar vár még reám,

mely előre visz élni.

Tégy olyanná, mint a szél, mely vígan szeli át a levegőt,

vagy olyanná, mint az árpaszem, vagy mint a lepra,

mely a teljes kibontakozásban nyilatkozik meg.

És legyen könnyű nekem szeretni téged

a fűben, mely belenő az ég fényeibe,

vagy a sebben, mely átlyukasztja a húst.

Megkísérlem az életet:

mindenki lehántja magáról a kérget, és habozik

a keresésben.

Újra elhagysz engem: egyedül vagyok

az árnyak közt, miket kiterít a homály —

szűk rés se nyílik, melyen át édesdeden

kibugyogjon a vér.