This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Quasimodo, Salvatore: Virágok közé hanyatlott ifjú asszony (Di fresca donna riversa in mezzo ai fiori in Hungarian)

Portre of Quasimodo, Salvatore

Di fresca donna riversa in mezzo ai fiori (Italian)

S'indovinava la stagione occulta
dall'ansia delle piogge notturne,
dal variar nei cieli delle nuvole,
ondose lievi culle;
ed ero morto.

Una città a mezz'aria sospesa
m'era ultimo esilio,
e mi chiamavano intorno
le soavi donne d'un tempo,
e la madre, fatta nuova dagli anni,
la dolce mano scegliendo dalle rose
con le più bianche mi cingeva il capo.

Fuori era notte
e gli astri seguivano precisi
ignoti cammini in curve d'oro
e le cose fatte fuggitive
mi traevano in angoli segreti
per dirmi di giardini spalancati
e del senso di vita;
ma a me doleva ultimo sorriso
di fresca donna riversa in mezzo ai fiori.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.aetnanet.org/catania-scuola-notizie-14656.html

Virágok közé hanyatlott ifjú asszony (Hungarian)

Megsejthettük a titkos évszakot
éjjeli esők zihálásából,
fent szálló felhők szeszélyéből -
bölcsőkként ringtak álompuhán
s halott voltam én.

Félig felhők közt lebegő város
utolsó menedékem,
és szólongattak mindenfelől
hajdani kedves nők
és az anyám, ki ismét fiatal,
drága keze rózsát szedett,
s fejem köré fonta a legfehérebbeket.

Kinn éjszaka volt,
a csillagok pontosan követték
titkos pályájuk aranyívét,
s párává vékonyult létezők
csaltak rejtekhelyükre engem,
hogy kitárult kertekről szóljanak
meg az élet értelméről;
de nekem fájt a virágok közé dőlt
asszony utolsó mosolya.



Uploaded bySebestyén Péter
Source of the quotationblog.xfree.hu

minimap