Quasimodo, Salvatore: Elégia (Elegia in Hungarian)

Gelida messaggera della notte,
sei ritornata limpida ai balconi
delle case distrutte, a illuminare
le tombe ignote, i derelitti resti
della terra fumante. Qui riposa
il nostro sogno. E solitaria volgi
verso il nord, dove ogni cosa corre
senza luce alla morte, e tu resisti.

Újra itt vagy, hideg leheletű hírnöke az éjnek,
visszatértél fehéren a lerombolt
házak erkélyeire, hogy megvilágítsd
a névtelen sírokat, a füstölgő föld
árva maradványait. Itt a mi álmunk
nyugszik. És magányosan fordulsz
észak felé, ahol fénytelenül
rohan a halálnak minden, és te bírod.