S’ode ancora il mare (Italian)
Già da più notti s’ode ancora il mare, lieve, su e giù, lungo le sabbie lisce. Eco d’una voce chiusa nella mente che risale dal tempo; ed anche questo lamento assiduo di gabbiani: forse d’uccelli delle torri, che l’aprile sospinge verso la pianura. Già m’eri vicina tu con quella voce; ed io vorrei che pure a te venisse, ora, di me un’eco di memoria, come quel buio murmure di mare. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://restaurars.altervista.org |
|
Újra hallom a tengert (Hungarian)
Néhány éjszakája már, hogy újra hallom a tengert, amint neszezve görög fel-le a sima homokon. Mintha egy hangot idézne, melyet elzárt a lelkem, és mely most felém száll az időből; és még a sirályok makacs sírása is: talán a tornyokban fészkelő madaraké, melyeket a síkság felé hajt az április. Oly közel voltál hozzám, amíg azt a hangot hallgattam; és szeretném, ha most hozzád is eljutna az emlékezés visszhangja rólam, miként elért ide a tenger sötét zúgása.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | L. L. |
|