Quasimodo, Salvatore: Tindari tájai (Vento a Tindari in Hungarian)
Vento a Tindari (Italian)Tindari, mite ti so Fra larghi colli pensile sull’acque Delle isole dolci del dio, oggi m’assali e ti chini in cuore.
Salgo vertici aerei precipizi, assorto al vento dei pini, e la brigata che lieve m’accompagna s’allontana nell’aria, onda di suoni e amore, e tu mi prendi da cui male mi trassi e paure d’ombre e di silenzi, rifugi di dolcezze un tempo assidue e morte d’anima
A te ignota è la terra Ove ogni giorno affondo E segrete sillabe nutro: altra luce ti sfoglia sopra i vetri nella veste notturna, e gioia non mia riposa sul tuo grembo.
Aspro è l’esilio, e la ricerca che chiudevo in te d’armonia oggi si muta in ansia precoce di morire; e ogni amore è schermo alla tristezza, tacito passo al buio dove mi hai posto amaro pane a rompere.
Tindari serena torna; soave amico mi desta che mi sporga nel cielo da una rupe e io fingo timore a chi non sa che vento profondo m’ha cercato.
|
Tindari tájai (Hungarian)Tindari, enyhe, szelíd vagy te az isten szigeteinek vizére hajló tágas dombok között — ma megrohansz és szívemre borulsz.
Meredek légörvényben emelkedem magasba, felröppenek fenyők szelében és a csapat, mely könnyedén követett, a levegőben eltávolodik hangok hulláma és szerelem lefoszlik, és te elmosod emlékezetemben a gonoszt, ki a földről elűz, a félelmet az árnyaktól, a csendtől, hol valaha édes menedékre leltem, s megtöröd a lélek halálát.
Előtted ismeretlen a föld, amelybe bele kell vesznem naponta, míg táplálok titkos szótagokat: más fény koppaszt le téged az üvegek fölött, éjszakai ruhádban, és csöndes öröm, nem enyém, nyugszik öledben.
Keserű a számüzetés, és mit beléd zártam, a keresés összhangból ma vággyá változik át: hívja és várja a korai halált. És minden szerelem védekezés a szomorúságban. hangtalan átkelés a homályon, melynek túlsó partján letetted megszegni való keserű kenyerem.
Tindari megtelik derűvel; édes barát ébreszt fel és egy szikláról felnyújt engem az égbe, és félelmet színlelek annak, aki nem tudja, hogy szolgáim a vakmerő szelek.
|