Rebora, Clemente: L’infinito riposa
|
L’infinito riposa (Italian)Non è più su di un palmo oggi il ciel dalla terra: tumido, opaco, calmo, l’anima in ombra di poca aria serra.
In un volgere lieve l’infinito riposa: la quotidiana e breve vicenda è il suon concorde d’ogni cosa.
Allor, sorto da ignote nicchie vapora piano un senso sopra note forme: e gioisce del suo ritmo umano.
|
Pihen a végtelenség (Hungarian)Ma mintha csak határos lenne az ég a földdel, oly puffadt és opálos. A levegőtlenség homálya tölt el.
Most könnyedén lebegve pihen a végtelenség. Ezer hang csendül egybe: oly kurta, köznapi jelenség.
És ekkor ismeretlen kagylókból egyre árad egy érzés, mely a csendben örvend immár emberi ritmusának.
|
