Rebora, Clemente: Meghitt óra (L’ora intima in Hungarian)

Respira il lago un palpito sopito

e dan le stelle battiti di ciglia

divini: appare il mito

dei monti e origlia.

Per ogni seno l’ora intima scende

dalla campana: e silenzio indi vive;

ogni cosa s’intende

tra foci errando e sorgive.

Sopra gli uomini, in vere leggi pure,

accomuna il mistero della sorte

allegrezze e sciagure:

del male è il bene più forte.

A tó felsóhajt, szívverése fojtott,

az ég hunyorgó csillagok szemével

figyel; dereng az ormok

mítosza s hallgatódzva kémlel.

A szívekbe leszáll a meghitt óra

a harangszóval, s kezd a csend is élni;

forrás s delta közt bolygva

egymás nyelvét most minden érti.

S a világnak, igaz törvénybe szabva,

a Sors rejtélyes kezével haszon s kár

osztályrészét kiadja:

de a jó erősebb a rossznál.