Saba, Umberto: Trieszti kávéház (Caffè Tergeste in Hungarian)

Caffè Tergeste, ai tuoi tavoli bianchi

ripete l’ubbriaco il suo delirio;

ed io ci scrivo i miei piu allegri canti.

Caffè di ladri, di baldracche covo,

io soffersi ai tuoi tavoli il martirio,

lo soffersi a formarmi un cuore nuovo.

Pensavo: Quando bene avrò goduto

la morte, il nulla che in lei mi predico,

che mi ripagherà d’esser vissuto?

Di vantarmi magnanimo non oso;

ma, se il nascere è un fallo, io al mio nemico

sarei, per maggior colpa, più pietoso.

Caffè di plebe, dove un dì celavo

la mia faccia, con gioia oggi ti guardo.

E tu concili l’ítalo e lo slavo,

A tarda notte, lungo il tuo bigliardo.

Caffé Tergeste, fehér asztalodra

borulva motyog a részeg, s a tollam

itt indult mindig a legszebb dalokra.

Stricik, frankák fészke! oly árva voltam

ott asztalomnál, az espresso mellett!

szivemben lassan végképp elvadultam.

Gondoltam: elfú majd egy könnyű szellet

és meghalok... No, adhat-é a fényes

mennyország vigaszt, hogy itt élnem kellett?

Hisz' csúf beszéd ez, bűnös és szeszélyes -   

de megvallom, ily sorsot nem kivánok

gyilkosomnak se! S bűzös és veszélyes

vagánylebuj, hol egykor elhibázott

éltem úgy fájt, ma már szívből szeretlek...

S összehozod az olaszt és a szlávot

éjjel, mélyén a billiárd-teremnek.