This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Saba, Umberto: Il canto di un mattino

Portre of Saba, Umberto

Il canto di un mattino (Italian)

Da te, cuor mio, l'ultimo canto aspetto,

e mi diletto a pensarlo fra me.

 

Del mare sulla riva solatia,

non so se in sogno o vegliando, ho veduto,

quasi ancor giovanotto, un marinaio.

La gomena toglieva alla colonna

dell'approdo, e oscillava in mar la conscia

nave, pronta a salpare.

E l'udivo cantare,

per se stesso, ma si che la città

n'era intenta, ed i colli e la marina,

e sopra tutte le cose il mio cuore:

"Meglio - cantava - dire addio all'amore,

se nell'amor non è felicità".

Lieto appariva il suo bel volto; intorno

era la pace, era il silenzio; alcuno

né vicino scorgevo né lontano;

brillava il sole nel cielo, sul piano

vasto del mare, nel nascente giorno.

Egli è solo, pensavo; or dove mai

vuole approdar la sua piccola barca?

"Così, piccina mia, così non va"

diceva il canto, il canto che per via

ti segue; alla taverna, come donna

di tutti, l'hai vicino.

Ma in quel chiaro mattino

altro ammoniva quella voce; e questo

lo sai tu, cuore mio, che strane cose

ti chiedevi ascoltando: or se lontana

andrà la nave, or se la pena vana

non fosse, ed una colpa il mio esser mesto.

Sempre cantando, si affrettava il mozzo

alla partenza; ed io pensavo: è un rozzo

uomo di mare? O è forse un semidio?

 

Si tacque a un tratto, balzò sulla nave;

chiara soave rimembranza in me.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.atuttascuola.it/esame_di_stato

Egy reggel éneke (Hungarian)

Végső dalom, szívem, tőled remélem,

és rágondolva elgyönyörködöm.

 

A tenger fényes, napsütötte partján,

— nem is tudom, álmomban-e vagy ébren —

egy matrózt láttam, szinte még gyerek volt.

A kötelet a cölöpről leszedte,

s az indulásra kész hajó a tenger

tükrén vakítva rengett.

S ő énekelni kezdett,

csak úgy, magának, s tudtam, ráfigyel

a város és a tengerpart, a dombok,

és legjobban szivem figyelt a szóra:

„A szerelemtől végy búcsút — dalolta —,

ha boldogságodat nem hozta el!"

Jókedv sugárzott róla. Béke és csend

övezte szép arcát. Amerre láttam,

nem mozdult semmi sem közel se távol;

a hajnalban a napfény szinte lángolt

a tenger széles síkján és az égen.

Magában van — tűnődtem el —, hajóját

vajon hová akarja majd kikötni?

„Szerelmem így már nem mehet tovább"

zengett a dal (nyomodba úgy szegődik,

mint utcalány a kocsma mélyén,

utánad jár az ének).

Hogy minden csupa fény lett

a hajnalban, a hangja mást jelentett.

Szívem, tudod, hisz annyi furcsa dolgot

kérdeztem én; hogy holnap messze jár majd,

hogy képzelgés vajon e kínzó bánat,

vagy puszta vétke fájó életemnek?

Csak énekelt, vidám volt, egyre gyorsabb,

s azon merengtem, vakmerő hajós csak,

vagy földre szállott félisten talán?

 

Elhallgatott s a kis hajóba ugrott;

szívemben villanó emlékezés.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2677298#post2677298

minimap