Saba, Umberto: Nyolcadik fúga (Ottava fuga in Hungarian)
Ottava fuga (Italian)(a 2 voci)
Sono una fogliolina appena nata, e intenerisco ai giovanetti il cuore. Son la fresca vernice d’un vapore che fischia per salpar la prima volta.
La dolcezza di muovermi m’è tolta, se non è al venticello della sera. Duolmi lasciarti, affollata riviera, dove con esso anch’io venni ammirata.
Oh potessi seguirti! Oh te beata che «devi» rimanere! E tu, potendo, non partiresti? Non lo so. M’attendo, come il giovane mozzo alla sua prima
prova, veder di grandi cose. In cima del mio ramo attaccata, io ti saluto. Io, se ritorno, quello che ho veduto, ed altro ti dirò, foglia bennata.
|
Nyolcadik fúga (Hungarian)(2 hangra)
Kis falevél-vagyok, frissen-kibomlott, az ifjaknak könnyet csalok szemükbe. S én friss festék egy hajón, mely fütyülve most feszít szélnek először vitorlát.
A mozgás üdvét tőlem elrabolták, hacsak az esti szél meg nem lobogtat. Úgy fáj, hogy elhagylak, te szép, lakott part, hol a szeretet énrám is mosolygott.
Ha veled tarthatnék! Ó, te, te boldog, kinek maradnod „kell"! S ha rajtad állna, te nem mennél el? Nem tudom. Csodája nagy látásoknak vonz sajogva, mint egy
elsőutas hajósinast. Hadd intek neked búcsút hát, ágamhoz szegezve. Ha visszatérek, áldott levelecske, majd mindent elmesélek, ami volt ott.
|