Soffici, Ardengo: Mattina
Mattina (Italian)La luce non è che un mazzolino di fiori più sottili Un ronzio di mosche d'oro e verdi il cielo Senza questo pardessus parigino si potrebbe ballare A tutti i piani c'è la musica come in paradiso Una signora vestita del tricolor dell'Italia nelle cosmolitografie patriottiche
Evade verso l'oriente Jamais je ne voudrais être son chien Piuttosto piangere di tenerezza Sul miracolo della gente che risuscita ogni giorno In questo enigma universale che piglia per un almanacco E passa E passa con la tranquillità dei giovenchi Ah! noi moriremo per aver troppo adorato le cose da nulla L'aria d'anilina mi bagna come una camicia tuffata nel turchinetto Vedo tutto Il baccalà che sperimenta il Nirvana fiorito di pomodori nelle zangole azzurre
L'ombre delle grondaie abbassate sugli occhi glauchi delle persiane Le ombre degli uomini che si sprofondano Nella terra trasparente E a un tratto capisco questa verità Ogni nuova civilizzazione esce dal riso dei bambini
Il timpano del sole batte sullo specchio del parrucchiere Per farmi sorridere Ma non si può che seguire in silenzio la freschezza delle ore (I miei capelli sono sinistri!)
|
Reggel (Hungarian)Legkényesebb virágokból kötött csokor a fény; Párizsi zakó nélkül is táncolhatna az ember; arany és zöld legyek zümmögése az égbolt. minden teraszon zene szól, mint a Paradicsomban. Egy hölgy, ki a hazafias nyomatok Itáliájának színeibe öltözött,
kelet felé menekül: Jamais je ne voudrais être son chien! Sírnék a meghatottságtól legszívesebben a nép csodatételén, mely újjászületik naponta az egyetemes rejtélyben, mit naptárnak tekint és tűr; és tűr a barmok békességével. Jaj, meghalunk, mert nagyon is imádtunk minden kacatot! Kékítőben ázó ingként fürdöm az anilinkék levegőben. Látok mindent: a tőkehalat a kék áztató-tálban, amint paradicsomokkal ékes nirvánát ízleli;
az ereszek árnyékát, mely a zsalugáterek tengerzöld szemére hull; emberi árnyékokat elmerülni az áttetsző talajban. S egyszerre megértem a sarkigazságot: Minden új civilizáció a gyermekek nevetéséből születik.
A nap dobverői a fodrász tükrén dobolnak, hogy megmosolyogtassanak; de másra nincs mód, csak követni a csendben az órák hancúrozását. (Hajszálaim baljóslatúak!)
|