Solmi, Sergio: Ars Poetica (Arte poetica in Hungarian)

Sospirata parola, che alla fine

mi sei giunta, m'hai colto

in un momento di disattenzione,

e ti vuoi improvvisa, non cercata,

sfuggi al gesto raro, alla misura

esorbitante. D'una riga t'orli

di mare, gonfi in nube, ti dibatti

come colomba, sorgi in cima al semplice

respiro della voce, all'indolente

mano che ti scandisce, ed urgi - trepida

cosa tra cose - a collocarti in questa

calda, iridata, precisa esistenza.

Rég áhított ige, ki valahára

elértél hozzám, megragadtál

egy önfeledt pillanatomban,

önkéntelen lettél és keresetlen,

a túlzó gesztusokat elkerülted.

Egyetlen sor s máris tenger szegélyez,

felhővé gömbölyödsz, galambként

vergődsz, csúcsokra törsz az egyszerű hang

lélegzetével és a lassan mozgó

kéz ütemén sietsz — te rebbenő

dolog a dolgok közt — helyed betölteni

e szivárványos, forró, pontos létben.