This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Solmi, Sergio: Az Eiffel-toronyhoz (Dalla torre Eiffel in Hungarian)

Portre of Solmi, Sergio

Dalla torre Eiffel (Italian)

Nascevi, mentre declinava il secolo,

sorgeva la speranza. Era la dolce

Europa, Sterminate

oscure moltitudini discese

in proscenio, tumultuando sorgevano

all’avvenire. Gli ingegneri armati

di folgori violavano

la notte millenaria. Ma nei calmi

viali del campo di Marte frusciavano

brillanti Limousine, in bianco e rosa,

passava Odette de Crecy. Eri sempre

la dolce Europa, eri la speranza.

Oggi è ancora la città enorme a picco

-neri edifici, rosse insegne- e il chiaro

anello della Senna. Ma, su questo

vertice estremo

di ninnolo gigante, ci sentiamo

gli sconfitti superstiti

raccolti intorno all’ultima bandiera.

Per te, in un campo e l’altro, combattemmo

e ti perdemmo alla fine. Due volte

in sangue faticoso

si volse la speranza. Oggi si spostano

le mire, il fior di fuoco si dirama

altre isole l’ambiguo mare svela

altri nomi s’accendono, altri mondi.

Ma noi siamo feriti e vecchi, e stanchi.

Ecco, nel cielo occiduo balena

la perenne battaglia inesauribile

si fa e sfa la cangiante

geografia dell nubi. A noi ne giunge

solo un lamento vano… o lo stridio

della gabbia che scende lungo i cavi,

lungo gli aerei dedali d’acciaio

incrociato, lungo la curva zampa

scheletrica d’inasetto liberty.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://noubs.wordpress.com

Az Eiffel-toronyhoz (Hungarian)

Születtél, mikor hanyatlott a század

s éledt a remény. Az édes Európa

kora volt. Színre lépett

a homályból a névtelen tömeg,

kavargón már a holnapot kiáltva.

Villámok-fegyverezte

mérnökök erőszakot vettek

az évezredes éjen. A Champ de Mars

csöndes fasoraiban fölragyogva

zúgtak a limusinok. Rózsaszínben

s fehérben járt Odette de Crécy.

Mindég a remény voltál, az édes Európa.

Alánksüllyedve a hatalmas város

– virító zászlók és fekete házak -

s a Szajna gyűrűje. De itt, a roppant

csecsebecse csúcsán,

a magasban úgy érezzük mi, megvert

életben maradottak,

a végső zászló köré tömörültünk.

Érted harcoltunk mindkét csatasorban,

s téged veszítettünk el végül. Kétszer

hanyatlott vérbe itt

a jóremény. Helyüket megcserélték

a céltáblák. – Árad a tűzvirág, más

szigeteket dob föl az álnok tenger,

más nevek lobbannak föl, más világok.

Sebzettek, törtek lettünk s öregek mind.

Ím ott villámlik a nyugati égen

az örök harc, a végeérhetetlen,

készül s bomlik a felhők

hűtlen földrajza. Mi elérne hozzánk,

hiú sirám csak… vagy csörömpölése

a ketrecnek, míg aknájába zúdúl, –

acélfüzérek légi útvesztői

s a csontváz-görbe „liberty"-rovarláb

mentén.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap