This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Solmi, Sergio: Levania

Portre of Solmi, Sergio

Levania (Italian)

quinquaginta millubus  miliarum Germanicorum

in aeteris profundo sita est Levania insula

(Joannis Kepleri Somnium seu de astronomia lunari 1634)

 

                                 …Forse

a Levania approdai nella sepolta

esistenza anteriore, ed era il cono

dell’eclissi, che l’algida schiudeva

nera via degli spiriti. Gli unguenti

di Fiolxhilda, la spugna infusa d’acqua

sotto le nari, l’affannoso morbido

rotolare nel sogno, il cauto scendere

nelle segrete caverne, l’orrendo

vindice raggio a sfuggire, ritrovo

oscuramente.

 

                  E fu per questo, forse

che mai la fida lucerna, o l’esangue

sposa d’Endimione in essa io vidi

nè la solinga cacciatrice, quando

la miravo fanciullo tra le case

sgorgare in bianca vampa e ratta ai segni

ascendere dal cielo.Ma la rupe

nell’inaccesso etere scagliata

l’isola estrema , sentinella insonne

protesa ai flutti interminati. E l’ansia

mi sommuoveva il cuore di raggiungerla

-ippogrifo,proiettile,astronave-

d’attingere al silenzio del suo lume.

 

      …Era il confine, il mondo

di ferro e roccia,il minerale cieco

il punto fermo opposto alla insensata

fantasia delle forme. Era lo zero

che ogni calcolo spiega, era il concreto,

bianco, forato, calcinato fondo

dell’essere.

 

     E sovente dai supremi bastioni

     di Levania il verdeggiante

pianeta ho contemplato, l’ombra vaga

di oceani e di foreste, della vita

impetuosa e fuggevole le polle

irridescenti - risalendo l’orlo

dei suoi convulsi crateri, vagando

lungo la sponda dei suoi mari morti.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://viamaggio.blog.kataweb.it/2007/01/11/

Levania (Hungarian)

Quinquaginta milibus milliarium Germanicorum

in aetheris profundo sita est Levania insula.*

J. Kepler - „Somnium seu de Astronomia Lunari", 1634

 

                             ... Mintha

Levániában értem volna partot

és elsüllyedt, korábbi életembe

jutottam volna egy jeges, vak úton,

melyre kaput a fogyó hold nyitott. Bús,

beteg álomba bukva, félsötéten

láttam Fiolxhilda balzsamát s a holtak

orra alatt a nyirkos szivacsot, de

míg szálltam titkos szurdikokba lassan –

tudtam, nem futhatok a bosszúálló,

szörnyű sugár elől.

 

                   Talán, gyerekként,

ezért nem bírtam felfedezni benne

a hű mécsest, a magányos vadásznőt,

s Endymión sápadt menyasszonyának

ezért nem hittem őt, amíg csodáltam,

mint bukkan föl a házak közt s az égi

mesgyén, fehéren izzva, mint fut. Inkább

úgy véltem, szirt a járhatatlan űrben,

távol sziget, vagy éber őr a roppant

özön felett, mélyen fölébehajló.

És szívem már a vágy szította szállni,

hogy mint szárnyas griff, űrhajó, rakéta,

dermedt sugárkörét elérjem egykor.

 

          ... Mérföldoszlop volt ő, világa

vasérceknek, szikláknak, fénytelen fém,

a formák tébolyult ábrándködében

az egyetlen szilárd pont. És a képlet,

az volt, minden szám-rejtély nyitja; létünk

biztos, elmélyített, mésszel-kiperzselt

fehér alapköve.

 

                             S Levániának

legmagasabb bástyáiról be gyakran

bámultam én e zöld bolygót, az erdők,

hab-torlatok tétova árnyait lenn,

kurta, heves létünk forrásvidékét,

mely szivárványszínben tüzelt – elértem

zord kráterek hegyét, botolva jártam

széltében tengerek holt medre mentén.

 

* „Ötvenezer germán mérföldnyire az aether

 magasságában fekszik Levánia szigete."



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap