Ungaretti, Giuseppe: Segreto del poeta
Segreto del poeta (Italian)Solo ho amica la notte. Sempre potrò trascorrere con essa D'attimo in attimo, non ore vane; Ma tempo cui il mio palpito trasmetto Come m'aggrada, senza mai distrarmene.
Avviene quando sento, Mentre riprende a distaccarsi da ombre, La speranza immutabile In me che fuoco nuovamente scova E nel silenzio restituendo va, A gesti tuoi terreni Talmente amati che immortali parvero, Luce.
|
A költő titka (Hungarian)Egyetlen barátnőm az éj, Vele mindig el tudok tölteni, Percről percre, sok nem-hasztalan órát, S az idő, melynek majd szívdobbanásom Átadom, az sem bír elvonni tőle.
Eljön, amikor érzem, Hogy az árnytól lassacskán elszakadva A változatlan Remény milyen tüzet gyújt bennem újra A csöndben visszaintve Földi gesztusodra, mit úgy szerettem, Mint a halhatatlanság zálogát, Fény.
|