Ipersonetto VI (Italian)
(Sonetto notturno con fari e guardone) Spesso ove mi sommerse il cuor del bosco o nel mezzo a cesure che verzure follemente feriscono, nel losco trarsi a iatture delle mie venture, là dove tutto che fu mio conosco, acri sciami di pollini, erbe impure e purissime al mel siccome al tosco, ore preste alla sferza in piogge o arsure, là dove sottopalmo e sottofelce la fragola rinvenni e dell’accesa fichina l’umido lieve turgore, coi fari sfonda il guardone, tra l’elce e l’orno e il faggio, tra la foglia e il fiore; deluso fa retromarcia, è in ripresa. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://gepeskonyv.btk.elte.hu |
|
Hiperszonett VI (Hungarian)
(Éji szonett lámpával, kukkolóval)
’mikor elnyelt a rengeteg, ott
a vadon zöldellő vonási rajtam
úgy ejtettek vöröslő vágatot,
lüktetőn csalfa útvesztőm vaktában
’hol Egy, mit tudok, s nekem jutott,
aljanövényben, emésztve hímporban
nemes ágok mézesen mérgezőn, ott
metsző esők, napok sebesre, gyorsan
hol füvek mélyén, páfrány rejtekén
leltem szederkertre, duzzadó légbe
gépnyalábtól punába csillanó
hatol fényével a fürkész, hulló
ajkak, szirmok és örökzöldek körbe;
üveges szemmel el, elemet cserél.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.spanyolnatha.hu |
|