Binkis, Kazys: Költők indulója (Poetų maršas in Hungarian)

Įsakyti lakštingalams truptį nutilti!
Ir kas joms galvon tokius niekius ir inkalė,-
Be atvangos skardint per naktį patiltę.
Mes mokame tūkstantį kartų gražiau už lakštingalę.
Sninga lyja
Ei vija kanapija
Medžiai žydžia
Mūs šalyje
Mūs šalyje
Lyja graudžia
Medžiai gaudžia
Kai palyja
Ei vija kanapija
Mūs šalyje
O kas kad taip dangun
Pasukti pasivažinėtų?
Suglaustomis eilėmis, taip žmogus žmogun,
Visas bataljonas poetų?
Stačiai pasakyti – skrajojantis teatras,
Trupė gastroliorių poetų…
Manote šventasai Petras
Dviem tūkstančiam metų nepajaunėtų?
Kelionė ilgoka?
Neapsimoka.
Ei vija
Sninga lyja
Kas nuvyto
Vėl atgyja
Šiandien viena
Rytoj kita
O poryt
Ir vėl mus diena
Daina saulėm nusagstyta
Ei vija kanapija
Mūs visoj visoj brolijoj.

Csalogányra szólni: "Ne tessék úgy fújni!"
Ilyen buta dolog hogy járhat eszükben -
Éjjel a hídlábat fűrészelni-nyúzni
Tudjuk csalogánynál ezerszer is szebben.
Hull a hó eső szakad
Papracsap csaprapap
Fákon dús virág
Szép egünk alatt
Szép egünk alatt
Vigasztalanul szakad
Felfogják a fák
Esés náluk nem szaporább
Papracsap csaprapap
Szép egünk alatt
De kinek a lépte dobban,
Felhőt hogy fordítana?
Váll-a-vállhoz, zárt sorokban,
Költők egész százada?
Repülő költő-színtársulat?
Vendégszereplő sereg?
Azt hiszitek, Szent Péter agg
Fővel várja meg a harmadik évezredet?
Hosszú az utacska,
Kevés a kopejka.
Csaprapap
Hull a hó eső szakad
Ami fonnyad
Újra lábra kap
Ma ez itt nálunk
Amaz ott holnap
Holnaputalványunk
Ha kiváltunk vígan járunk
Napfény egén dal szőnyegén
Papracsap csaprapap
Testvér mindvalahányunk.