Maldonis, Alfonsas: Žalias ir žydras peizažas

Ir oras, ir vandenys plasta.
Mirgėjimas švelniai dygus.
Taip vienas į kitą nuskęsta
Ir ežeras, ir dangus.

Taip saulė pražysta,
Sulydo tave ir mane.
Vien žalia ir žydra
Danguj ir dugne.

Akimirkų takas.
Išliksim, jei viskas sustos.
Prieš mus dar. Anapus.
Po mūsų – anapus.

Po tos
Minutės. Po skrydžio.
Po nuopuolio. Lyg po mirties.
Alsuoju. Gyvensim. Pavydžiu
Sustojančios plakti širdies,

Nutrukusio ryšio.
Ribos ar galvos ant akmens.
Toks jausmas – lyg debesiu grįšiu
Į dangų iš žalio vandens.

 
1970

Megrezdül a víz meg a lég.
Mustos ragyogás heve forr;
A tóba merül le az ég,
S a tó az égbe omol.

A nap kivirul, csodaképp,
S fölolvaszt téged is, engem.
Örök csak a zöld meg a kék
A mélyben s fönt az egekben.

A percek ösvénye maradjon
E lét, ha minden megáll
Előttünk. Ezen a parton.
S utánunk - ezen a parton.

Ha a perc tovaszáll,
Ha röptünk véget ér itt lenn,
S szinte túl a halálon, lehulltan,
Mi csak élünk, légzünk. Irigylem
A szivet, mely már sose dobban,

S a fejet a tőkén, a tépett
köteléket, ha mindennek vége.
Mintha felhőként térnék meg
A zöld vízből föl az égbe.