Nėris, Salomėja: Prie Čiurlionio “Rex’o”

Gegužės rytas toks- kaip jaunas meilės dievas,
Kaip atminimai saulėti.
Takus nubarstė saulėms, baltoms rožėms pievas,
Širdims įsakė mylėti.

Kur visagalis “Rex” įamžintas į drobę
Ir žalios jūros sonatos,
Neskirtos mums dalies akimirksnius pagrobę,
Atėjom, niekam nematant.

Tie tamsūs garbiniai ir deganti krūtinė –
Nerimstančioji jaunystė.
Nors šimtas grandinių laikytų surakinę,
Suras sau kelią išskristi.

Jei mes girti dabar – kalti, galbūt, paveikslai,
Tos žalios jūrų sonatos.
Nerūstauk, didis “Rex!” – pavasarį tai reiškia,
Pavasarį ir jaunatvę.

Mint a szerelem istene, ez a májusi reggel,
s mint emlék, telve fénnyel,
rétet rózsával szórt tele, ösvényeket meleggel,
szíveket szenvedéllyel.

Ím a vásznon a „Rex" fenséges képe,
hol zöld szonátát ringat messzi tenger.
Sorssal dacolva járultunk elébe.
Jöttünk nem látta ember.

A sötét hajzat, az égő kebel,
a nyughatatlan ifjúság, a drága,
bár száz kötelék tartsa fel,
legyőz mindent, s az útját megtalálja.-

Megittasultunk? - Erről tán e vászon,
s a tenger zöld szonátái tehetnek.
Ne légy zord, „Rex" - tavaszt jelent e mámor,
ifjúságot, szerelmet.