Vienažindys, Antanas: De gyönyörűséges (Oigi gražus gražus in Hungarian)

Oigi gražus gražus tolimasis dangus –
Kada man‘ nuvesi ten, Dievuliau brangus?

Kada aštrius takus šios žemės pamesiu?
Kada žvaigždėms grįstu keliu vaikštinėsiu?

Kada nuviliosiu suterliotą kūną?
Kada pasipuošiu amžina karūna?

Kada aš po vargais gausiu atsilsėti
Ir ant tavo švento veido paveizėti?

Diena po dienelės gal man’ pavadinsi,
Kaipo menką žolę nuog žemės nuskinsi.

Ar priimsi tada, aukščiausis tėveli,
Biedną man’ vargdienį, nabagą žmogelį?

Mane, menką dulkę, man’, saujelę dūmo,
Argi greit įleisi ing dangišką rūmą?..

 
Daina 24

De gyönyörűséges az a menny-kupola!
Én édes Istenem, mikor viszel oda?

Föld tüskés ösvényét mikor hagyhatom el?
Indulnék csillagok hídján át oda fel!

Mikor ringatod el meggyötört testemet?
Örök koronáddal ékítvén fejemet...

Fáradságok után mikor pihenek meg?
Szép, szent színed előtt mikor jelenek meg?

Várom nap nap után, jön-e üzeneted -
Hogy a földből kitépj, mint a zsenge füvet.

Magadhoz befogadsz, magasságos atyám?
Vagy méltán kitagadsz, féreg-sorsom után?

Porszemnél kevesebb, füstnek vagyok árnya.
Hívod-e hívedet égi palotádba?