Daina, Avotiņa: Berkenyebogyó (Pīlādžogas in Hungarian)

Pīlādžogas deg sīvas,
pilnas dzīvības spēka,
asinīm sarkanām, dzīvām
saukdamas grēkā.

Apēdu ķekaru vienu -
jau daudz stiprāka esmu,
pelēko septembra dienu
sarkanā cerībā nesu.

Apēdu otru un trešu -
laime kā vāvere brūna,
liekas, tepat pa mežu
lēkā visapkārt sūnās.

Pīlādzi, pīlādzi, trakais,
ko tu ar mani dari,
ļaudis jau mēles trin, saka,
pašai man uzziedot zari...

Rudens, rau, šurpu zogas,
rudenī ziedēt baisi -
kam tu tās uguņu ogas,
pīlādzi, ceļā man kaisi!

Erőd izzik, lángol, éget,
fanyar berkenyebogyó,
duzzadó, vérpiros élet,
hívó, bűnre csábító.

Egyet kaptam csak be éppen,
s lám, erőm sokkal nagyobb,
hordozok piros reményben
szürke szeptember-napot.

Kettőt-hármat is megettem,
s lám, mint rőt mókus, öröm
szökdel már a rengetegben,
köröttem, mohás kövön.

Berkenyém, bohó gyümölcsöm,
mit tettél velem, hamis?
Megszól a nép, súgja rögtön:
virul az én ágam is...

Nézd, az ősz már itt lopódzik,
s őszi rügy - baljós nagyon!
Berkenyém, tüzes bogyóid
mért szórod el utamon?