Slauerhoff, J.: Dame seule

Zij voelt zich onder ’t donker van de bomen

Zo eenzaam, dat zij zelf haar schouder liefkoost.

Haar handje, met de ronding ingenomen,

Die over ’t zomerkleed is bloot gekomen,

Daalt af, dwaalt af; zij richt zich op en bloost,

Gaat dan weer voort een kledingstuk te zomen.

Oly magányosnak érzi magát a fák

Sötétében, hogy saját vállát simítja.

Keze kedvvel érzi keble hajlatát,

Mi most kibomlott a nyári blúzon át,

Mind lejjebb téved, ez elpirítja,

S folytatja már, szegi a szoknyát tovább.