Brekke, Paal: Barnslig: Til min hustru

En måke, skrikende av ensomhet
er min forelskelse
sirklende over deg
Du vasker håret nemlig
Skjult som av drivende brun tang
er ditt ansikt
og din nakne rygg et lysende svaberg
Jeg må ned med kinnet mot det
Jeg må kjenne om det smaker salt av sjø
og sol
og lekende bølger
Gi deg, roper du
Jeg drukner i vasken, roper du
Og i en brottsjø skyller du meg ned
av svabeget, tang-omdasket
men med en sprellende havfrue
i armene

Magányosságtól vijjogó sirály
a szerelem bennem
köröz fölötted
Éppen a hajad mosod
Arcod rejtve mintha csak barna
úszó hínár takarná
s villanó csupasz szirt meztelen hátad
Rá kell bukjon az arcom
ízlelnem kell sós-e a tengervíztől
a naptól
locsogó hullámoktól
Jaj hagyj már - kiáltod
Belefúlok a mosdóba kiáltod
S leöblítesz fölcsapott vízsugárral
Csúszom le a szirtről a hajhínárból
ám fickándó sellővel
a karomban