Christie, Erling: Reise

Tidene går. Se allting strømmer forbi
Sekunder, timer, år av vårt liv
fortaper seg bakut – forsvinner
Sletter som styrter mot solnedgangen
jagende etter trær og forlatte stasjoners
hastig avklipte klagerop.

Allting forsvinner. Du sier
at ingenting blir, og vet i det samme:
Vi går, mens tiden forblir der ute –
Et hvilende landskap
som alltid står stille og ser oss
reise forbi.

Flukt og forvandling er bare vi.

 
Tegnene slukner 1960.

Megy az idő. Nézd mint iramlanak
életünk percei, az órák és évek
eltűnnek - mögénk hullnak
A napnyugtába zuhanó lapályok
tűnő állomások s a meghajszolt fák
derékbatört panaszszavukkal.

Tovaszáll minden. Így beszélsz,
nem marad semmi itt, s máris tudod:
Megyünk, de az idő ott künn marad -
A nyugalmas táj
mozdulatlanul áll s csak nézi
vonulásunkat.

Futó és változó árnyak vagyunk.