Hofmo, Gunvor: Szőjj tovább (Hold deg til veven in Hungarian)

Som kveg, dyr
drives vi fra våre horisonter
(værelser, piano
ansikter vi var bundet til).
Vårt sinn oversvømmes av tåke.
Et annet liv
en fortid
dunkel som en sti vi våkner opp på
og ikke kjenner.
Hold deg til veven!
En hvit frakk,
ord som veier et annet liv enn vårt.
Hold deg til veven!
Og vi vever.
Håndkler! Lys som holder fast.
Et annet liv.
Lakner! Mørket vi gikk igjennom:
Ofret som ser seg selv
i evig møte med sin morder
bærende ens eget ansikt.
Hold deg til veven!
Og vi vever de tomme hus
der Kristus står bakbundet.

Mint barmok, állatok,
égtájainkról majd elűzetünk
(világtájaink ismeretlen arcok,
szobák és zongorák).
Elménk a köd befonta.
Ismeretlen ösvényként
egy másik életre,
múltra,
homályra riadunk fel.
Szőjj tovább!
Fehérlő kabát,
mások életét mérlegelő szavak.
Szőjj tovább!
És szőjjük hát.
Törülköző! Fénynyaláb, mit megragadhatunk.
Egy másik élet.
Lepedők! Homály, amin átvághatunk:
az áldozat, ki örökkévaló találkozásban
látja gyilkosát,
arcában önnön arcát.
Szőjj tovább!
S mi szőjjük a puszta házakat,
hol Krisztus gúzsba kötve nyugszik.