Jacobsen, Rolf: Autobahn

Asfaltbåndets svarte lærpisk hviner over et nakent land
Der magre skogfronter kommer marsjerende frem
og forsvinner bakover og blir borte.

Avstandene hamrer mot frontruten. En hvit sky strekker
hånden ut og vinker
forsvinner bakover og blir borte.

Katedraler og kirketårn i det fjerne dukker opp som rester
av gammel piggtråd
forsvinner bakover og blir borte.

Veiene løper inn i himmelen, men det er et bedrag. Sommer
og høst, vinter og vår
forsvinner bakover og blir borte.

All fart er flukt. Hva flykter du fra. Dine håp, din
uro
forsvinner bakover og blir borte.

For natten kommer plutselig, verdens herlighet,
du selv
forsvinner bakover og blir borte.

Az aszfaltszalag fekete bőrkorbácsa végigsüvölt a meztelen tájon,
amelyen erdők sovány frontjai nyomulnak előre
- s eltűnnek mind hátul a messzeségben.

Távolságok zuhognak a szélvédő üvegen. Fehér felhők
nyújtják karjukat, intenek
- s eltűnnek mind hátul a messzeségben.

Székesegyházak s templomok tornya bukkan elő távol,
akár hajdani szögesdrótkerítés-maradványok
- s eltűnnek mind hátul a messzeségben.

Mintha égbe futnának az utak. Pedig
a nyár és ősz, tél és tavasz
- eltűnnek mind hátul a messzeségben.

Menekvés minden útrakelés. Mi elől futsz te?
Reményeid, nyugtalanságod
- s eltűnnek mind hátul a messzeségben.

Hirtelen jön meg az éj, s a világ sok gyönyörűsége s te
magad is
- eltűntök mind hátul a messzeségben.