Lebontáskor nyögdécselnek az öreg házak.
Reccs, mondják, amint a fal leomlik.
Zutty, mondják, mikor a mosogató a pincébe szakad
s lyukaikból szertepattognak a szögek a rémülettől libabőrösen.
Ropp, mondják, mikor ajtóikat letépik,
ripsz-ropsz, mondják, mikor reped a szobapadló.
Az esőcseppek pedig bejutnak így oda, ahol az ágy
s párna volt, ahol a szavak elhangzottak,
hideg eső öblíti ki a gonosz szavakat,
az idegfeszültséget s a szívverést, melyek
hártyaként, üvegházként maradtak vissza a légtérben.
Egyszerű ez nagyon a kiöregedett házakkal,
nincsenek bejegyezve sehova,
összehajtogathatók, akár az újság, olyanok,
mint a fuvallat, mint a csók, melyet már mindketten feledtek,
mint a tegnapi gondok.
*27000*